Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon
iUh já-я jól, okosan % hozzá, tud szólni^ nyilván az ifjúság is ezek közé tartozik, ebben a tekintetben nincs véleménykülönbség köztünk, de meg kell adni ehhez a módot. Főkép ehhez kell megteremteni a nyilt bizalomnak azt a légkörét, amely - valljuk meg - nem tökéletesen volt meg a kari vezetés, de némely esetben a tanszékek irányában sem. Fel kell vetni, hogy az ifjúság rendkivüli előszeretettel bírálja a minisztériumot, de ezt a bíráló tevékenységet nem tudni miért, de igen csekély mértékben alkalmazza a kari vezetést. A magam részéről a legutóbbi DXSz-taggyűlésen külön is felszólítottam őket, hogy nemcsak a minisztériumot lehet bírálni, hanem a kari vezetést is, d® mind a kettőt helyesen. Kijelentettem: nagyon örülnénk, ha kérdéseikkel és bírálatukkal felénk is fordulnának. Sajnos ez nem nagyon fordult elő. Amennyire mi elhanyagoltuk a DISz-t, annál sokkal jobban elhanyagolta a DISz a kari vezetést. Másfél esztendő alatt az elmúlt héten először történt meg, hogy a DISz arra méltatta a kar dékánját, hogy valamelyik értekezletére meghívja, de ez is olyan formában történt, hogy ezt a pártszervezet csinálta a DISz beleegyezésével. Szeretném ha az elvtársak nem értenék félre azt sem, amikor nagykorúnak mondom az ifjúságot. Az ifjúság nagykorú a maga módj ón, már nem gyermek, de van nevelnivaló rajta bőségesen. Amikor felszólítottam a DISz-t, hogy bírálja a kari vezetést és az oktatókat is tisztességes, egyenes, épitő módszerekkel, ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy még mindig vannak nagyon nagy'hiányosságok az elemi udvariasság kérdésében, ha tehát a DISz azt szeretné, hogy a felnőttek törődjenek az 6 kérdéseivel, nem árt, ha maga is közeledik egy kissé a tanszékekhez úgy, mint azt Oroszlán elvtárs Hazai DISz-titkárról elmondta. Hazai elvtárs életet vitt а DISz-be. A DISz nemcsak várja, hanem keresse is a segítséget, most nem idézem a. régi közmondást a néma gyermekről, de valóban úgy van, hogy szóljon az, akinek fáj a feje és lazítson, ahol szőrit a cipője, kerje a segítséget, ahol erre szükség van. A következő jelenség is a kiskorúsághoz tartozik. Ne várja az ifjúság azt, hogy valami mindentudó bürokratikus elrendezés esöpögtesse automatikus an az ircsep- peket éppen azokra* a helyekre, ahol a seb megnyílik, sajog. Ilyen automatikus gépezet nem létezik, de azért van egy jó gépezet, az, ha kölcsönösen érdeklődünk egymás iránt, ha egyrészt achciigetókcfeie^tínkj^kx xcxegfciKXgtüoűt az oktatók felajánlj к a segítségüket és azt rendelkezésre is bocsátják, másrészt ha a hallgatók is kérik a segítséget ott, ahol erre szükség van. természetesen ezt ki lehet szélesíteni még más vonatkozásban, a kari vezetés és az oktatók közt is, itt sem helyes, ha mindent a kari vezetéstől várunk, de a kérdést ebben a formájában most ne érintsük részletesen. Úgy gondolom, nincs köztünk lényegi eltérés a DISz és az ifjúság megítélése szempontjából. Támogatnunk, erősítenünk kell azt az önállóságú törekvést, .mely a DISs-ben megmutatkozott, mert ez igazi életét jelenti, de ugyanakkor nagyobb tapasztalatunkkal igyekezzünk a túlzásokat lenyesegetni, de ezeket is mindig szemtől-szembe mondott véleménynyel, nem ledorongolássál, nem hát mögött, hanem szemtől-szembe történő megbeszélésekkel, kölcsönös segítséggel és ha ez megtörténik, akkor egészen más élet és nevelés lesz a karon. Többszörösan visszatért egy másik kérdés, a pedagógusok fizetésének kérdése. Ez is egy olyan kérdés, aminek a rendezése nélkül nevelő munkánk vagy nagyon kis mértékben vagy sehogy sem lehet sikeres.^Őszintén meg kell mondanom, hogy az ifjúságnak ez a legeslegelső kérdése, у akár bevallják, akár nem - egymás közt bevallják és néha aaág őszinteségükben a hallgatók még az oktatók egyikének-másikának is bevallják, • 14
