Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon
13 alkalmazni kell. Magam is tapasztaltam nem egyszer, hogy az olyan hallgatók, akikről az a hir terjeng, hogy renitensek, rendbontók, egy Ital .n nem ilyenek, csak éppen meg kell találni a kulcsot az ő elképzelésükhöz. Az ifjúság döntő többségben feltétlenül tisztességes, rendes és hazafias gondolkozásu, persze nem arról van szó, hogy nincsenek hiányosságok, vagy egészen súlyos problémák is egyeseknél, de a döntő többség hazafias gondolkozásról tesz tanúbizonyságot még akkor is, ha erről nem mindig/beszél vagy nem mindig helyesen beszél. Ami a DISz felélesztését illeti, nem tudok róla, hogy a kari vezetés vagy a pártszervezet, vagy a DISz-központ elnyomta volna, inkább az volt, hogy nem élt és csak akkor mozgott, amikor megpiszkálták, - bocsánat ezért a trivi llis kifejezésért. Örüljünk neki, hogy az ifjúság most már mega foglalkozik ezzel, a DISz most mán a saját kérdéseit veti fel, kezd élni. Csak örülnünk kell neki, ha az ifjak minél'nagykorúbban nyilvánulnak meg, megmutatják, hogy nekik is vannak gondolataik, nem kell őket mindig kézenfogva vezetni, a gyomruk is megerősödött annyira, hogy a húst is elbirja, nincs feltétlenül tejes kosztra szüksége. Az ifjúság is látja, hogy nem akarjuk őket csecsemőknek vagy dedósoknak tekinteni, erre mindjárt másként néz ránk, m isként beszel velünk és másként fogjuk egymást megérteni, ügy hiszem, hogy az a mozgás, amely az ifjúság körében tapasztalható, feltétlenül egészséges, ha vannak is túlzásai. A DISz is és az egész ± ifjúság elindult azon az utón, hogy a saját lábán járjon, saját problémáival ténylegesen foglalkozzék. A főbaj ugyanis az volt, hogy nem a saj át problémáival jött, uanem a DISz-köz- pont egy sablonos, országos koszx-ot adott nekx, ami nem ízlett, nem volt egyetemi pruoléma, nem volt a hallgatók problémája, természetesen nem érueKelte őket. Ma már a hallgatók nem a központi felső irányítástól várják a saját problémáik felvetését, hanem felvetik maguk a hallgatók és nagyon helyesen teszik, felvetik a saját problémáikat, vitatkoznak felettük, gondolkoznak, s ha mi is osztozunk ebben a gondolkozásban, akkor közös erővel előbbre fogunk menni és előbb-utóbb eltűnik a mai vita éle is? hogy kiskorúak vagy nagykorúak a hallgatók és mennyire nem érdemlik meg, hogy kiskorúaknak tartsuk őket, Az ifjúság alapjában véve nem kiskorú, & kiskorusitás időszaka jócskán lejárt és valamennyien csak örülhetünk neki, hogy most már felnőtt emberekként nézhetünk velük szembe. Barek elvtárs felvetette, hogy szélesebbkörüen hallgassuk meg az ifjúság véleményét, Ezzel én teljesen egyetértek. Afelett nem vitatkozhatunk, hogy az egyetemi kérdések elsősorban és mindenekelőtt az egyetemi hallgatókra vonatkoznak. Nyilvánvaló, ha ők"nem annyira kiskorúak, mint milyennek régebben tartották őket, mert itt nálunk senki sincs, aki egészen unnák tartaná őket, akkor is érdemes véleményüket az egyetem kérdéseiről meghallgatni. Természetes dolog, hogy az ifjúság véleményének meghallgatása- és az ifjúság önállósítása nem jelenti az egyenjogusitást, mert mégis az egyetemen vagyunk, ahol az oktatók és a hallgatók közt bizonyos különbségnek kell lennie. A dolgok intézése természetesen nem elsősorban az ifjúságra van bizva, sem a DISz-re, hanem van kari vezetés, von tanácsülés és vannak az egyetemnek különböző tanácsai, vezetői, akikre elsősorban a döntés tartozik, de hogy ezek a szervek döntésüket jól tudják meghozni, ahhoz nagyon jól kell ismerni az ifjúság véleményét, tehát meg is kell hallgatni őket. Nem jelenti ez azt, hogy az ifjúság véleménynyilvánítása egy áldemokratikus népszav zást jelent 's hogy ha a hallgatóság zöme valamit helyesnek tart, az feltétlenül helyes is. Éppen azért vonnak itt tapasztaltabb és ember- ismerettel, nagy tudásanyaggal felszerelt oktatók, vezetők, hogy helyesen tudják mogitélni ezeket a kérdéseket és ne mellőzzék azokat a fontos meglátásokat, amelyeket az ifjúság is képes.-produkálni, tehát itt sincs valamilyen nagy ellentmondásról vagy ellentétről szó. Úgy hiszem, hogy Banner elvtárs", Honák elvtárs és Lederer elvtársnő mindegyik a maga módján ugyanazt akarja, tehát azt akarja, hogy a helyesjmederben intézzük az egyetem dolgait és ebben minél több embert hallgassunk meg, aki ehhez ' ш
