Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon

nyomára, de valószinüleg nincs is, úgyhogy nem szerencsés dolog, hogy visszatért, megint kisért, mert pedagógiailag határozottan káros intézmény.

/ Nagyobb hiba az, hogy már két Ízben is nagy és széles viták folytak a vizsgarend körül, tavaly és az idén, az elmúlt évben a tanszékeken, kari és egyetemi tanácsüléseken megvitattuk aa úgynevezett vizsgarendet és utána egy visszakozás következett, hogy ez még nem érett meg, tehát rn.arad.jon minden ß régiben. Az idén nagy örömmel üdvözöltük a módszertani osztály szép munkáját, nagy lépés volt előre az uj vizsgatervezet, és sajátos módon ezt visszavonták. Azt hiszem, Budapesten, ahol a vizsgarend ellen komoly kifogások nem merültek fel*, sőt általában örömmel üdvözölték, be lehetett volna vezetni, kísérletileg is jól hatott volna, ki lehetett volna kísérletezni, hogyan lehet majd végleges és tökéletesebb formában bevezetni. Igen rossz hatást váltott ki karunkon a vizsgarend visszaállítása, az oktatók közt tudtommal nincs beszámolóbarát és hallgatok is nagyon zokonvatték. Ez a sok változat egy vizsgatéma körül oda vezetett, hogy a tanszékeket diszkreditálták a hallgatóság előtt, mert olyasmiről volt szó, amiből később nem lett valóság. Hogy félreértés ne essék, nem azért bíráljuk meg a minisztériumot, hogy nem hallgatta meg a karokat, mert nissen ez volt az a Kérdés, amiben a legtöbbex hallgatoa me&, ue úgy hiszem, hogy bátrabban nyúlhatott volna hozzá a minisztérium ehhez a kérdéshez, legalábbis a budapesti egyetemen. Természetesen most már ezzel a visszaállítással számolni kell és arra kell törekedni, hogy ilyen vizsgarend mellett minél jobb munkát végezzünk.

12

Több fontos kérdés vetődött fel, például a szűrés unnak megállapítására, hogy kit kívánatos az egyetemen megtartani. Ezt a gondolatot még a múlt év végén szóban ugyan, de hivatalos formában a minisztériumban egy értekezleten felvetettem és ott Andics elvt 'rsnőnek az volt a határozott véleménye eszel kapcsolatban, hogy külön szűrővizsgát nem kell tartani, hanem aki nem odavaló, azt buktassák meg az elvtársak. Efelett el lehet gondolkozni. Mindenesetre erre van lehetőség és az oktatók felelősségén múlik az, hogy ezt megállapítsák, Ehhez nem kell külön vizsga, külön vizsgálóbizottság, külön eljárás, a tanszékek egymással úgyis kapcsolatban vannak és kialakíthatják azt a szilárd véleményt, hogy egy hallgató idevalóE-e vagy nem és ennek megfelelően tegyenek javaslatot a kari vezetésnek a kellő időben. Az első év vécére kialakulhat az, hogy kik alkalmasak a továbbtanulásra mindenfele hivatalos közbenjárás vagy szervezés nélkül is.

Igen sok szó esett az ifjúság kiskorusitásáról, illetve nagy- koruságáról. Lehet, hogy az ifjúságot kiskorusitották, de nem kiskorú. Az ifjúságnak aegeaaixcacaxgacqj: megvannak a maga jól átgondolt véleményei, nézetei, elvei stb., ezek a nézetek azonban nem mindig azonosak azzal, amit LISz-gyülésen mondanak,vagy nekünk mondanak, vagy hivatalos alkalmakkor kinyilvánítanak. Nehogy félreértés legyen ezek közt a nézetek közt van sok, ami helytelen és 59k, ami helyes. Jó, ha tudjuk, hogy milyen nézeteik vannak. Valami módon el kell érni, hogy őszintén beszéljünk az ifjúsággal és ők is őszintén beszéljenek velünk, az őszinteségnek két oldalról kell megnyiTvonulnia, enélkül teljesen reménytelen bármiféle nevelési tevékenység.

Ha a hallgatóság nincs arról meggyőződve, hogy a dékán, a tanszékvezetők és az oktatók szava úgy van és amen, abban a pillanatban meg szűnik nevelésünk minden hathatóssága, mert akiben nem bíznak, arra nem hallgatnak. Az őszinteséget, amely egyébként is tökéletesen beleillik a júniusi programmba, minden elképzelésünkbe, feltétlenül