Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon

szakosokat és történészeket tettek egy szobába, akiknek egészen más az életbeosztásuk és természetes, bogy igy állandó ütközések veszélye forog fenn.

A DISz kérdésében, azt hiszem, körülbelül tisztázódott а кor álláspontja. Nagyon sok fordul meg. azon, hogy kik látják el a DISz- funkciókat, ezt Oroszlán elvtárs az előbb nagyon nyomatékosan kiemelte és a többi elvtársak is elfogadták. Hivatkozom ß zalai elvtársnőre. Amikor azt az évfolyamot tanítottam, ahol Szalad élvtársnő volt a DISz titkára, láttam tulajdonképpen először, és sajnos utoljára, hogy mit jelent a DISz segítsége. Vele valóban minden héten megbeszéltük az ifjus g problémáit, nem úgy, hogy bírálta volna a tanszék, az oktatók munkáját, hanem elmondta problémáit, milyen rémhirek és aggodalmak vannak az ifjúság között, vagy megkérdeztem Szalai elvtársnőtől, hogy a hallgatók mit kivannak, mikor legyen a fogadóóra.. Ez tudniillik nem közömbös a hallgatók szempontjából, mert ettől függ, hogy el tudnak-e jönni. Eljött és megmondta. Ilyen látszólag apró, de az egész oktatás szempontjából fontos kérdésekben nagyon jelentős segítséget tudott nyújtani. Mondhatom, hogy a fegyelmezés kérdésében is adott segítséget. Amikor látta, hogy valamelyik hallgató az órákon sorozatosan nem viselkedik rendesen, mielőtt szóltam volna neki, megkértem az elvtársnőt, hogy figyelmeztesse, ne várja meg, mig az összes hallgatók előtt figyelmeztetem. Mondhatom,' olyan ügyesen tudta ellátni ezt a munkát, pogy nagyon kevés fegyelmezetlenséget tapasztaltam azon az évfolyamon.

X. Tó t h Zoltán dékán: Van-e valakinek hozzászólni valój a?

Ha nincs, ekkor engedjék meg, hogy megkíséreljem röviden összefogni a vita eredményeit, mégpedig olyan módon, hogy lehetőleg gyakorlati feladatokká sűrűsödjenek össze. Oláh elvtárs felszólalásában szerepelt, hogy az órarend nem teljesen megfelelő a másodéveseknél és hogy üres óráikat nem tudják felhasználni. Ez teljesen tarthatatlan álláspont előttem, mert hiszen itt van a szép olvasóterem, a tanszékek, a kabinetek, szóval mindenütt megtalálja az ember azt a helyet, ahol lehet tanulni és nyilván ez csak azon múlik, hogy tanulásra akarják-e ezt az időt felhasználni vagy pedig nem. Nem állítom, hogy nincs néha itt-ott valami zavar*, például az olvasóteremben néha lármáznak, de még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a hallgatók ezzel a panasszal jöttek volna a kari vezetéshez. Sexnsmxía&xfcxoiccxáxc A lárma nem olyan hatalmasság, amelyet ne lehetne megfékezni. A kivonatos az lenne, hogy ne legyenek ilyen lyukas órák, de valamennyien tudjuk, hogy ebben az épületben kevés a tanterem, két kar működik és olyan sok feladatot kell ellátnunk, hogy tökéletes órarendeket készíteni sajnos nem áll módunkban, vagy tudnánk jobbat csinálni, ha feláldoznék a szabadnapot. Máskülönben itt-ott egy-két lyukas óra elkerülhetetlen. Természetes dolog, hogy azt kivárjuk, ne legyen üres óra, de hogy ezeket az órákat kitünően fel lehet használni, az nem vitás. Nyilvánvaló, hogy itt valami másról van szó.

Szó volt arról, hogy a módszertani alapelvekben szereplő hat vizsgát itt-ott túllépjük. Ez igaz, de nem lehet nem túllépni, amikor a két szakon felül olyan nagyszámú tanulmány van és a régi vizsgarendet a minisztérium visszaállította. Erről többen is birálólag emlékeztek meg. Valóban nem kívánatos, hogy a vizsgarend gyakran változzék és még kevésbbé, hogy változzék és visszaváltozzék, úgyhogy a mi karunknak az a véleménye, hogy nem volt szerencsés annak a vizsgarendnek visszaállítása, amely a besz mólót is magában foglalja, mert a beszámolónak eddig az egész országban nem fedeztük fel egyetlen egy hivét sem /Derültség./, én legalábbis nem bukkantam