Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon

6

m

baj lesz belőle, ba az ifjúság beleszól a kar vagy a tanszékek vezetésébe, ha valami kollegiális testületet alkotunk a hallgatókkal, amelyben pláne a hallgatóknak még cöntő szavuk van, de javaslataikat figyelembe kell vennünk, a DISz munkájának ilyen értelemben is tartalmat kell adnunk, mert ez csak öregbiti a DISz-tekintélyét és a hallgatósággal való viszonyunkat is javítja. Ugyanakkor nem riadnék vissza attól sem, hogy a hallgatók helytelen javaslatait és megnyilvánulásait igen komolyan, meggyőzően visszaverjük, rámutassunk azok hibás voltára.

Áttérek egy másik kérdésre, oktatásunk és nevelésünk tartalmának kérdésére. Rögtön egy példával. Tanszékünk tervezett egy tanszéki estet novemberben, egy félévben egyet, maximum kettőt gondoltunk rendezni. Azt képzeltük, hogy az idei tananyag a dualizmus kora lévén? ennek irodalmi légkörét adjuk meg Mikszáth-szindarabokkal, a Noszty fiú és a Körtvélyesi csiny egy-egy jelenetével, Mórizs Zsigmond müveivel stb. Nagyon szép, szines kultúrműsort állítottunk össze körülbelül másfél órában, amelyet a harmadévesek színjátszó csoportjának segítségével próbáltunk lebonyolítani. November végére tüztük ki ezt a tanszéki estünket. Nemrégiben a hallgatók azzal jöttek, hogy Mikulás-estet is s-éretnének tartani, olvasszuk össze a kettőt. Ezt én - eléggé meggondolatlanul - először jó ötletnek tartottam és hozzájárultam. Ebből az jött ki, hogy ha Mikulás-est, akkor ne legyen komoly kulturális rész, mert akkor már ők mulatni szeretnének, vége is van most már a harmadévesek félévének és akkor inkább táncolni szeretnének,nem részletezem tovább. /Élénk derültség./ Leszavazták a tanszéki estet. Természetesen a tanszéken nem járulunk hozzá a leszavazáshoz, megfelelő élességgel vissza kellett utasitani ezeket a helytelen elképzeléseket. A tanszéki estet persze most már nem tudjuk megválósitani, /Lederer Emma: Lesz MikJculás-est?/ Most lesz Mikulás-est és külön megtartjuk a tanszéki estet. Itt a hallgatóság jórészének állásfoglalása helytelen volt és ezt vissza kellett utasitani, meg kellett magyarázni, sőt ha nem értik meg a magyarázatot, akkor keményebben is meg kell mondanunk a véleményünket.

Az a látszat, hogy hallgatóságunk egy része élesebben tükrözi ifjúságunk sok hibáját, mint más rétegek, a helyzet azonban az, hogy azért élesebb ez a látszat, mert az egyetemen többet vár az ember. Tudjuk a DISZ körüli vitákbólг Szabó Pál Írásaiból és az akörüli vitákból, hogy ifjúságunk egészere jellemző egy bizonyos fajta közömbösség éppen az ország fontos kérdései iránt,^ bizonyos fajta passzivitás, visszavonulás, ami egyes esetekben szélsőségekké is fejlődik, amire a most sokat vitatott Müveit Nép cikk mutat. Ez a közömbösség az ország élete, a kultúra és a tudomány iránt egyetemünk számos hallgatójánál azért élesebb, mert az egyetemen sokkal többet vár az ember, mert hiszen ide mégiscsak kiválogatottább- emberek jutnak el. Hogy mindezt nem érzik a muzeológusok olyan élesen, mint Lederer elvtársnő és én? ezt a kis szak, a muzeológus, régész hallgatók jobban megválogatott, érdeklődőbb csoportja? a kis létszám által lehetővé tett ke elmélyültebb foglalkozás teszi és az, hogy általában ezek a tanszékek jó tanerőkkel rendelkeznek, ez mind hozzájárul a kis szakok előnyéhez. Mi azonban, nagyobb tanszékek, a középkori, magyar újkori, újkori egyetemes tanszék, jól érezzük, hogy van a hallgatóságnak egy tekintélyes része, amely közömbös az ország ügye iránt, közömbös saját sorsának szocialista értelemben felfogott alakulása iránt, közömbös a kultúra és tudomány számos kérdése iránt. Ez nálunk kirívóan jelentkezik. Én is azt javasolom, hogy egyénenkint is sokkal többet kell foglalkozni a hallgatók nevelésével, ráébreszteni arra, hogy mi a helyük az ország jövőjében, bevonni őket jobban a kar és tanszék problémáiba, nem úgy, mint döntő feleket, hanem mint hozzászólókat, aktivitásuknak nagyobb teret kell engedni az eddiginél és oktatásunkat problémadusabbá, színesebbé tenni, a kultúra számos ága felé kiterjeszteni.