Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon

4

Lederer Emma: Szintén osztozom az előttem szólották ama kívánságában, hogy szeretnék megkapni Sinkovics elvtárs beszámolóját. Ugyanakkor, amikor helyeslem Barek elvtársnak a hallgatók kiskorusitá- sa elleni harcét, e pillanatban nem látnám helyesnek azt, ha a hallgatókat meghívnánk a tanszéki értek ezletekre, mert az oktatásba való beleszóláshoz ma még semmikép sem érettek, és ez igen könnyen az avan- gardizmus újjáéledéséhez vezetne, mint ahogy ezt nem egy alkalommal különböző értekezleteken módunkban volt tapasztalni. Ugyanakkor szeretnék rámutatni arra, hogy nevelő munkánk egyik döntő központi problémája kell hogy legyen hallgatóságunk önállóságra való nevelése. Önállóan gondolkodni tudó, országunk épitésében tudatosan résztvevő, áldozatot vállaló emberkeket kell nevelnünk,

A legutóbb résztvettem két DISz-megmozduláson. Az egyik a másodéves volt magyarszakosok DISz-gyülése volt, a másik a tegnapi DISz- vál asz tás,9 Mindkét alkalommal azt láttam, hogy a hallgatóságban részben egy szűk szakmai prak tie izmus kezd lábrakapni, részben nem látják saját életüknek az ország problémáival való Összefüggését, hogy mit jelent az, hogy ők, a fiatalok vesznek résfctfc ebben az építő munkában. Nevelő munkánknak éppen erre kell nagymértékben irányulnia, és ha ezt elértük, akkor tudjuk a hallgatóságot jobban bevonni a különböző kérdések megvitatásába is. Komoly nevelő munkát kell kifejteniük a tanszékeknek az egész év folyamán. A múlt évben teljes erővel vetettem rá magamat arra, hogy a történészképzés keretében a tudományos munka irán* ti szeretetet felkeltsem, amit valamennyire sikerült elérni, kissé túlzott mértékben is, mert volt történész-szakosaink most csak történészeknek érzik magukat és nem tudják magukat beleélni abba, hogy ők magyarszakosok is lesznek. Ugyanakkor elhanyagoltam én is, de a2 egész tanszék, hogy megmutassuk nekik, mennyiben vesznek részt az ország épitésében, mi a mai fiatalság szerepe a szocializmus további épitése során, mi az áldozatvállalás, hogyan kell elvonatkozniok a saját kis köreik rendkívül szűk méreteitől, amelyek közé valahogy beleásódnak. Ne vegyék tőlem rossz néven muzeológus kartársaim, de úgy látom, azt a hibát követik el, amelyet a múlt évben én követtem el, hogy igen erősen szakmai vonalra helyeztem nevelő munkámat. Tegnap észleltem a DISz-taggyűlésen, hogy a muzeológusok küldöttei nem jelentek meg, mert ezt nem tartották szükségesnek vagy megfelelőnek, lebecsülik a DISz-t, de ugyanezt mondhatnám a harmadik évfolyamról, amely ugyancsak nem jelent meg, tehát ilyen jelenségek máshol is vannak, de a muzeológusoknál is, olyanokat hallunk, hogy a marxista órákról a legnagyobb hiányzás a muzeológusok részéről van és i.t. Úgy érzem, hogy nevelő munkánknak ezen a sarkpontján hibákat követtünk el és ezeket ki kell küszöbölni. A fiatalságot teljes emberré kell nevelnünk, érezzék, hogy ők kik, mi a szerepük az ország egész építésének munkájában és nem csak a maguk rendkívül szűk kis körén belül.

A kérdés az, hogyan informáljuk a hallgatókat. Akarva-akaratlanul, hogy megnyugtassuk őket, egyszer igy beszéltünk, máskor úgy, tehát nem hisznek már ± a tanszékeknek. Gondolok a kollokvium és a vizsga kérdésére.

Felmerül az ösztöndíj kérdése. Tegnapelőtt este kint voltam a leány- diákszállóban. A szobában tiz hallgató volt jelen, első és másodévesek, és nem volt más probléma, mint hogy mi lesz velünk, az ösztöndíjakat hogyan fogják megszabni, a tanulmányi eredményekhez fog-e az ösztöndíj igazodni, hogyan fogjuk ezt bírni hat vizsgával, két szakkal. Különféle rémhírek szivárogtak ki és a vizsgaeredmények rovására fog menni, ha nem tudják időben, hogy milyen lesz az ösztöndijrendelet. Szerintem a vizsgák megkezdése előtt tiszta vizet kell önteni a pohárba. Azt mondta ott az egyik hallgató: szüleim nem tudnak engem támogatni, kérdés mennyivel fogják kiegészíteni az ösztöndíjamat, ha kitünőrendü leszek.

Ez nem anyagiasság, ez mint lét vagy nemlét kérdése mered fel mgvon sok hallgató előtt és tisztázni kell, hogyan fogunk ezzel szemben“ álí-'f'0