Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése

7. nának meg az olvasmány szerű tananyaggal is. Szükséges volna más ^-xempontból is rendelkezni mindazokkal a ta­pasztalatokkal, amelyekkel a vidéken oktató, azelőtt a karon ta­nult tanárok rendelkeznek. Nem tudják az oktatók a hallgatókat a falusi oktatás és nevelés kérdéseire felkészíteni, ^mikor maguk sem ismerik ezeket eléggé. Javasolni fogja a kar szintén a Haza­fias Népfront szellemében és annak érdekében, hogy az egyetem egy kissé kidugja a fejét saját négy fala közül és ezzel az ország­nak is hasznára legyen, az utóbbi két-három eszendőben végzett hallgatókkal való kapcsolat felvételét, elsősorban azokkal, akik falun, vidéken vannak. Ebben a tekintetben is ár kéri a tanszékek erőteljes támogatását a feladatok szétosztásában és vállalásában. Tehát nocsak dékáni "okszorositott anyag, hanem bizonyos mérték­ben személyes levél legyen az ezlaknek Írandó levél, amelyhen ki­kérjük tapasztalataikat, megkérdezzük problémáikat és igyekszünk a kialakuló levelezés során mindenirányu kérdésükben segit-éget nyújtani nekik, ottani tudományos problémáik, ottani tudományos érdeklődésük tekintetében is. Nincs olyan eldugott falusi vagy tanyai hely} ahol valamilyen Jellegű történeti tudományos munkát. egyáltalán ne lehetne végezni. Tanácsról, útbaigazításról, könyv- segitségről stb. lenne szó. Ezzeh nagyon sok segítséget kapnánk mi is tőlük / példa erre a tavalyi év végén tartott kis ankét a volt hallgatókkal/, rendkívül sokat tanulhatnánk, életszerűbbé, reálisabbá tehetnénk felkészítő munkánkat is. Sok hozzászólás hangzott el a Módszertani Kabinet, illetve a hos­pitálási gyakorlati kérdéseihez. Ebben a vonatkozásban sok félre­értés forxgott fenn, amelyek azonban Biró Sándor válaszával nyil­ván kiküszöbölődtek. Továbbra is fontos kérdés azonban, hogy ha az idén már nem iá /bár ez volna kívánatos/, de idejében történ­jék meg az intézkedés, hogy a következő évben már minden akadály nélkül történhessék a hospitálás az általános iskolákban. Nagyon fontos ez, amikor fokozott mértékben fognak vidékre menni a vég­ző hallgatók az általános iskola felső tagozatába. Nagyon helyte- len(ha a hallgatók degradálásnak tartják, ha az általános iskola felső tagozatában kell tanitaniok. Elmondja a dékán, hogy 7 évig tanított régitipusu gimnáziumban és soha egy pillanatig sem érez­te lealacsonyító feladatnak az akkor gimnázium alsó tagozatáhan tanítani, sőt az oktatásból legszebb emlékei a régi I-II.gimná- zistákkal való kapcsolataiból és velük végzett munkájából szár­maztak. Sehol sem lehetett olyan jó és szép eredményeket elérni, nemcsak az oktatás, hanem a nevelés terén is,. Sehol sem tud pe­dagógus annyi elégtételt kapni, mint ezeknél a kisgyermekeknél, akik sokkal formálhatóbbak, kedvesebbek, mint a 14.évtől felfe­lé. Valóságos öröm, igazi országépités és a nép kultúrájának igazi emelése az ezekkel a kisgyermekekkel való foglalkozás, a nagyobbakkal való foglalkozás már csak ennek a munkánakxfolytiá- tása. Annak, aki komolyan veszi a pedagógus pályát, csak örül­nie kellene, hogy ezekkel a fitsiahfeakkaixfHg fiatalabbakkal fog- lakozhatik. Akik ilyen beosztásba kerülnek, nyilván szintén meg fogják ezt szeretni és rájönnek ennek a feladatnak a szépségére, örömeire. A mai megbeszélésnek egyik súlyponti problémája volt a túlterhelés kérdése. Barek elvtárs elég élesen domborította ki, hogy a két Módszertani Bizottság munkája nem volt kielégítő, mert jelentős segítséget nem tudott nyújtani. Ez azonban nem a Módszertani Bi­zottságok felületességéből vagy munkájuk egyoldalúságából, hanem a problémák lényegéből következett, tehát azokból az ellentmon­dásokból, amelyek a normálisnál sokkal nagyobb feladatok és a szükséges minimum között fennállanak. Ha megvizsgáljuk a tananya- Ivasmányokat, valóban az derül ki, hogy elérkeztünk a . ->ok helyen - igy pl. az irodalom terén is - a középis­got, az. о minimumig

Next

/
Thumbnails
Contents