Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése

6.

arra, hogy a kari munka közelebb kerüljön a valósághoz és hogy reális, komoly segítséget tudjon adni az OM-nek.áz OM az utóbbi időben határozottan rátért az ujtipusu módszerekre és bár az év elején voltak olyan problémák, amelyek hirtelenül, részben objektiv körülmények folytán merültek fel, végeredményben voltak olyan problémák, amelyek a mostani nagy-méretű egyetemi, főisko- 1 ai átalakulás során szinte elkerülhetetlenek voltak« Kétségtelenül voltak hibák, de ezek kiküszöbölése folyamatban van. A kari vezetés megigéri, hogy amennyiben legjobb lelkiismerete szersint hibát lát, őszintén meg fogja mondani az OM-nek. A dékán a maga részéről megigéri,-hogy a helyes felvetéseket megteszi az OM felé a kar oktatói nevében is.

Felmerült, hogy a hallgatók nevelése terén nagyon nagy hiányos-' ságok vannak és ezeknek kiküszöbölése kinek a feladata? A dékán úgy érzi, hogy K0vács és Szabad elvtáfsak között nem áll fenn az az ellentét, ami a hozzászólásokból látszott. Véleménye szerint Szabad György nem azt mondotta, hogy ne foglalkozzunk nevelési kérdésekkel, hanem azt, hogy az a kivánatos, hogy először valamilyen menetrendet, vagy alapelveket ismerjünk, mert be kell vallanunk, hogy a nevelés kérdéseiben nemcsak tájékozatlanak, hanem meglehetősen érdektelenek is vagyunk. A dékán feltételezi^ hogy Szabad György tudja, hogy ezekről a kérdésekről szó volt a karon, és tisztában voltak vele, ezekhez nincs meg a kellő felkészültség Amikor a kari vezetés kiadta az a feladatot, hogy a tanszékek nevelési tervet készítsenek és az elvtársak felvetették egy értekezleten, hogy ezt mire épitsék, akkor a kari vezetés beállított egy külön előadást: Ágoston elvtárs a nevelés kérdéseiről tartott előadást, Biró elvtárs pedig a Történeti Kar erre vonatkozó kérdéseiről szólt volna, de az általános érdektelenéég miatt csak az első előadás hangzott el, a második elmaradt. Ezen a téren tehát oktatóinknak komoly panaszuk nem lehet, mert a kari vezetés igye- kkezett segítséget adni s azt bizony a többség nem fogadta el, hanem érdektelenséget mutatott. Nagyobb érdeklődéssel kell a nevelés kérdései felé fordulni, be kell kapcsolódni a széleskörűen megindult munkálatokba. Ezen a téren a tanszékeknek autonóm feladatai vannak: ne várják, hogy minden esetben egy papiros ihdit- sa el a problémák megtárgyalását, hanem a tanszéki értekezletek legyenek az a fórum, ahol állandóan tudatosan szerepelnek a nevelés és oktatás össze kérdései, különös tekintettel azokra a problémákra, amelyek az illető tanszék által oktatott évfolyamra vonatkoznak.

Ami 5 falura ,menéstől való "iszonyt" illeti - folytatja a dékán - ezen a téren sokat segíthetünk magunk is apró kis módszerekkel. Javaslatként felveti - és ezt a Hazafias Népfront égisze alatt is mondja - hogy igyekezni kell a hallgatókat bekapcsolni mindazokba a budapesti lehetőségekbe, amelyek megismertetik őket a falu életével, azzal a környezettel és feladattal, amely a falura kerülőket várja. Teljesen kiaknázatlanul vannak Budapesten múzeumok, amelyek ezen a téren nagyon sokat nyújthatnak. A Mező- gazdasági Múzeumot, a Néprajzi Múzeumot a hallgatók általában nem látogatják, de még csak a Nemzeti Múzeumot 5em. Kivánatos volna, hogy a kötelező olvasmányok mellé az egyes tanszékek dolgozzák' kxi ki a kötelező múzeumiét ogatások tervét: jelöljék meg az egye tanulmányi anyagokkal kapcsolatban mindazokat a múzeumi lehetőségeket, amelyeket a hallgatók vasárnap délelőtt megtekinthetnek és ezeket éppúgy kérjék számon a vizsgáztatók, mint a kötelező olvasmányokat vagy a^tananyagot. Ez nem a túlterhelést növelné, hanem éppen ellenkezőleg: sokkal reálisabbá, az anyaggal összekap- csoltabbá tenné tanulmányaikat és igy sokkal könnyebben birkóz-