Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése
т 5. ismeretekkel, tanulmányi feltételekkel rendelkeznek azok a hallgatók, akik az egyen tanszékek vezetékével dolgoznak. A legelső dolog tudni azt, hogy kiknek beszelünk, hol tartanak azok, milyen a tudásuk, judiciumak. A másik fontos probléma evvel kapcsolatban a tanulmányi segédeszközök / jegyzetek, tankönyvek, olvasmány’ok/ kérdése. Az ujtipusu előadások végleges és általános bevezetése és alkalmazása akkor válik lehetővé, ha^ezek a segédeszközök megfelelő mértékben rendelkezésre fognak állni. Ahol már kiadott ' jegyzet vagy kinyomtatott tankönyv van^ott ilyen probléma nincs, ott minden további nélkül rá lehet térni a szempontok szerinti előadásokra, ott nagyon jelentős megkedveltető eredményeket fogunk elérni, ha egy-egy kérdést akár aprólékosan fogunk előadni, mert az érdekessé, élmény- szerűvé fogja tenni az előadást. Ennek is van azonban nélkülözhetetlen feltétele. Ahhoz, hogy az előadásokat méllyé, alapossá, színessé tegyük, szükséges, hogy az illető oktató tudományos kutatással foglalkozzék és azokkal a problémákkal, amelyekről színesen és érdekesen akar előadni, valóban mélyen tudjon foglalkozni. Még nem tartunk ott, hogy valóban minden előadó előadott anyagából akár felszines kutatást is végezhetett volna, sőt nem ritka, hogy csak kutyafuttából tudja előadni az anyagot, mert sok mindenfélével van elfoglalva, nem szüntettük meg a felesleges összejöveteleket, nem tudtuk még eléggé biztosítani a kutatást. Nagy igazság van abban, amit egy tavaly itt járt szovjet elvtárs mondott a tudományos kutatás egy egyetemi oktatónak mindennapos szükséglete. A dékán ezzel kapcsolatban saját példájára hivatkozik: a román nép történetét tanítja, amelynek specialistája, kevés heti óraszámban és összesen is kevés órában s csak felemásan tudta megvalósítani az ujtipusu előadást. A román nép történetét ugyanis a hallgatók még sehol sem tanulták, a középiskolából úgyszólván egyetlen szó ismeretet sem hoztak erről magukkal. Ha tehát ebből a tárgyból elmélyült, színes, egyes kérdésekkel is foglalkozó előadásokat kapnak, azért válik az előadás érdektelenné, mert a hallottakat nem tudják mihez kapcsolni és végeredményben az előadás nem tölti be feladatát. Feltétlenül szükséges tehát, hogy előbb egy jegyzet álljon rendelkezésre, hogy a hallgató arra támaszkodjék, hogy legyen miből tájékozódnia, mert a könyvtárban sem talál erre megfelelő könyvet. Ha a hallgató a fejlődés alapvető vonásaival sincs tiyztálían, mit fog kezdeni egy elmélyült részletelőadással, vagy egy bizonyos szempont szerint esetleg hosszabb korszakon keresztül végigépitett előadással? Ilyen esetben majdnem lehetetlen az ujtipusu előadást megfelelően megvalósítani, de megvaló- sithatóvá válik a következő évben, amikor lesz már kiadott jegyzet, amelyre a hallgató tárnaszkodhatik. Akkor már bátran bele lehet fogni az ujtipusu előadás teljesebb megvalósitásába. А-hallgatók kiskorusitása az elmúlt esztendők öröksége, amikor valósággal csecsemőknek tartottuk - és bizonyos szempontból kel-- lett is tartanunk - a hallgatókat. Közben azonban ezek a "kisdedek" mégis/csak felnőttek, nem elégitette ki őket az, amit kaptak, unták az egyetemet, nem szerették a történelmet. Most hozzáfogtunk, hogy nagyobbigényü előadásokat nyújtsunk nekik, de elfelejtettük, hogy nem egyrétü és nem egyforma korú, hanem nagyon különböző hallgatóink vannak, márpedig az egyetemen mégis az országos rendelkezéseknek megfelelően bizonyos szinten kell mozogni es nem lehet tekintettel lenni a hallgatók különböző igényüsé- gére. 8 Fontos, hogy az előadások megtalálják a megfelelő színvonalat, ez pedig akkor valósítható meg, ha a tanszékek a hallgatók véleményét is továbuitják a kari vezetéshez. így lehet a valóságot elvinni az OM-hez, hogy az OM azután ennek megfelelően tudja meghozni az általános rendelkezéseket. A kari vezetés törekszik
