Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése
amikor bekövetkezik a megvalósulás, akkor hasadás áll be a szavak és a gyakorlat közt. Ha ezt a professzor elvtársak elmondják, bizom benne, hogy gondolkozásra készteti a hallgatókat és nem a könnyebbik végénél ragadják meg a dolgot, hanem a kemény munkát választják, a vidék kulturális emelését, hiszen egy komoly szocialista öntudatu fiatal pedagógus számára ennjél szebbet nem lehet elképzelni. A szünet közben értesültem az elvtársaktól, hogy Andics elvtársnő elmondotta a minisztériumban, hogy amikor az uj módszertani alapelvek bevezetése kapcsán sor került az újfajta szemináriumok bevezetésére, xkk akkor ezt örömmel üdvözölték a hallgatók, amikor azonban a gyakorlati megvalósításra került a sor, akkor meghökkentek és mintegy azt mondták: mi nagyon szívesen hallgatjuk Andics elvtársnő okos szavait, de arról nem volt szó az alkuban, hogy nekünk is kell tenni valamit. így volt valahogy? Nekünk igy mesélte el Andics elvtársnő. Lehet, hogy egy kicsit ki van hegyezve, mint minden példa, de ahogy Hanák elvtárs megjegyzéséből hallom, ez volt a lényeg. Ez megint hallgatóságunknak egy olyan tulajdonságára mutat rá, hogy szabadon lelkesednek az újért és a szépért, amikor felvázolják annak perspektíváit, de amikor annak elérése csak kemény munkával történhet meg, akkor rögtön jön az ellenállás, az ellenkezés, hogy túlterheléssel pbrz jár. A nevelő munka legdöntőbb része a komoly feladatokkal való megbízás és a feladatok konzekvens végrehajtásának ellenőrzése, a hallgatók önállóságra való nevelése. Azt hiszem, ha a szemináriumokban az önállóan végzendő feladatokat konzekvensen végrehajtjuk, akkor előbb-utóbb megoldódik az a probléma, amelyet itt két elvtárs is felvetett: Yáczy elvtárs és Gyóni elvtárs.
