Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése
9 ЛИ gatók között, főleg olyanokat kellene az egyetemre felvenni, akiknek latin érettségijük van. Az első években úgy tudom, kisebbségben vannak azok, akik latin érettségivel nem rendelkeznek. /Ellentmondások./ A többieknek pádig elő kellene Írni kötelezően, hogy a második év végén addig nem szigorlatozhatnak, mig kiegészítő latin érettségit nem tesznek. Annakidején ez megvolt a görög nyelvnél a ‘történelemszakosok számára. így eredményesebben lehetne oktatni a latin nyelvet is, mert kénytelenkek lennének tanulni, ez egészen más, mint ha senki sem kéri tőlük számon a latin nyelv tudását. Kovács • Három kérdéshez szeretnék hozzászólni: a módszertani alapelvek, a tantervek és a nevelés kérdéséhez. A minisztérium a múlt évben a szélesebb demokratizmus jegyében igyekezett kidolgozni a módszertani alapelveket. Széleskörű, népes bizottságot hozott létre, a különböző egyetemek és főiskolák legjobb képviselői vettek részt a bizottságban azzal az igénnyel, hogy ott az egyetem és a főiskola álláspontját képviseljék. Az egyetemek és a főiskolák profesz- szoraik bevonásával megbeszélték észrevételeiket, hogy a kiküldöttek ezeket képviseljék. Amint itt a vitán értesültünk, ez"nem egészen történt meg. Azt hiszem azonban, most már kár azon rágódni, hogy milyen hiba történt a módszertani alapelvek kidolgozásában, hogy nem tudták az egyetem összes oktatói elmondani észrevételeiket. Azt hiszem, helyes ebből a tanulságot levonni. Azt hiszem, helyes az az i^ény, amelyet több elvtárs felvetett itt, hogy az ilyen nagyjelentősegü ügyek kidolgozásában, mint a nevelési alapelvek, minél szélesebb rétegeket vonjon be a-minisztérium, illetve a kar, hogy a kar képviselői valóban minden oktató álláspontját hasznosítani tudják, akinek ehhez a kérdéshez mondanivalója van, már pedig, ahogy ez a vita is mutatta, a nevelés kérdéséhez,úgy látszik,mindenkinek van mondanivalója. Nagyon veszélyes lenne, ha akadna a Történettudományi Karon olyan oktató, akinek ehhez ne volna hozzászólni valója. A módszertani alapelvek kidolgozásánál a minisztérium már a vitaanyag kidolgozásához széleskörű aktivahálózatot vont be, nem csak a salját bölcseségére támaszkodott. A bizottságok el is fogadták az előkészített vitaanyagot, amelynek alapelve a nagyobb önállóság. Hogy szinvonalemelkedést érhessünk el, annak egyik alapvető tényezője, hogy a hallgatók számára minél nagyobb mértékű önálló munkalehetőséget biztosítsunk. Minden módszertani részfeladat megoldásánál ezt az alapvető célt el kell érni. Mit valósítottunk meg már ebből? Tagadhatatlanul nemcsak a Történettudományi Karon, hanem országos viszonylatban is a. minisztérium értesülései szerint megoldottak már részfeladatokat, egyi- ket-másikat egészen jól. Vannak viszont a módszertannak olyan kérdései, amelyek megoldásánál igen komoly elmaradás van. Általánosan hiba egészen napjainkig a felsőoktatási politikánkban, hogy ha egy nagyobb jelentőségű feladatot kidolgozunk, akkor utána meg szoktunk róla feledkezni. Ez a tapasztalat arra késztette a minisztériumot, hogy ebben az esztendőben a nevelési tervek kidolgozásával párhuzamosan széles körök bevonásával meg fogja vizsgálni a módszertani alapelvek megvalósításának módját. Főosztályunk álláspontja szerint két karon tesszük ezt, és ezek közül az egyik a budapesti Történettudományi Kar. Arra kérjük az elvtársakat, hogy amikor*három-négy hónap tapasztalatai rendelkezésre fognak állni, közöljék azokat velünk, mondják el résztapasztalataikat. Meg kell állapítani, hogy ez nem sok idő módszertani tapasztalatok levonására, de reméljük, hogy az első friss tapasztalatok alapján kiszélesíthetjük a módszertani alapelvek körét, vagy szűkítjük azokat a tapasztalatoktól függően, amelyek megmutatják, hogy sokat markolt-e a minisztérium, amikor ezeket az alapelveket ilye^p széles területre terjesztette ki, vagy pedig melyek azok a fő láncszemek, amelyeket ha megerősítünk, a többi már„magától, automatikusan megy. Arra kérem a Történettudományi Kar vezetőségét és összes oktatóit, hogy foglalkozzanak komolyan, tudományos elmélyültséggel, ahogy a szakmában tapasztalható, a módszerek kérdésével is, hiszen régi igazságot mondok azzal, hogy
