Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése

7

Sinkovícs István: Kedves^Elvtársak! Ebben a félévben a negyed- éveséknek tartok szemináriumot , és ez az első alkalom, hogy magasabb évfolyammal foglalkozom. E munka során nagyon sok kérdés megvilágosodott előttem, elsősorban az, hogy a negyedéves hallgatóknál milyen hiányosságok vannak az ©lapfogilmak ismerete tekintetében. Tavaly meg tavalyelőtt résztvettem azokon a megbeszéléseken, ahol a vezető tanárok beszámoltak hallgatóink hospitálásáról, tanításáról. Kicsit kételkedve hallgattam a megjegyzéseket. Kételkedve hallgattam azt, hogy nem azt kellett magyarázni a balgátoknak, hogyan tanítsanak valamit, hanem a vezető tanároknak először meg kellett beszélniük a hallgatóval az illető óra történelmi anyagát, mert a hallgatóknak fogalmuk sem volt az érintendő kérdésekről. Most azonban ezen a szemináriumon megdöbbentő dolgokat tapasztaltam. Alapfogalmakat nem tudnak hallgatóink. A múlt szemináriumon azon kezdtek vitatkozni, hogy mi a különbség a dézsma és & tized közt. Egyesek azt vitatták, hogy a kettő közt semmi különbség nincs, a másik azt vitatta, hogy az egyik tized, a másik kilencedrész. Negyedévesek nem^ tudják az 1514. törvényeket. Fogalmuk sincs a legalapvetőbb évszámokról, nem is szólva arról, hogy az olyan kérdésekről, hogy milyen volt a vármegye vagy a "bíróság szervezete, teljes sötétség vem a hallgatók fejében. Kérdeztem a hallgatókat, hogy mi ennek az oka. Hiszen végigmentek az egész anyagon, előadásokon h&llottáK, anyagkövető szemináriumokon ismételték és vizsgáztak belőle. Azt mondták, hogy igen, ők ezeket mind megtanulták, de azóta sokmindent tanultak és azok lassankint kiszorították ezeket a régebbi ismereteket. Azt hiszem, hogy ez a kép fényt vet a mi egész oktatásunkra, amely általános, felszínes. Kötött menetrend szerint végigmegy az anyagon, de nem tud mélyebb nyomokat hagyni a hallgatókban és nem tudja megszerettetni az anyagot. Sokat beszélünk itt arról, hogy nem tudjuk megszerettetni a történelmet azokkal, akik nem erre a pályára készültek, de vannak olyan hallgatók is, akik szerették a történelmet, nyilván azért jöttek ide, de azt állitják, hogy bizonyos idő után elvesztik a kedvüket. Nem szabad tehát ennyire kiskorúnak kezelni a hallgatókat, több lehetőséget kell adni a hallgatók érdeklődésének - mint Szabad elvtárs mondta. Ma például nincs meg a lehetősége annak, hogy egy hallgató elmélyedve foglalkozzék azzal a korszakkal, amelyhez kedve van. A kötött menetrend bizonyos mértékig helyes. Nem volt helyes, ami a mi időnkben volt, amikor hallgattunk történelmet 1848-ig, azután semmit, a vizsga is rendkívül felszínes volt. Mégis több játékot, lehetőséget kell adni arra, hogy a hallgatók azzal a korszakkal foglalkozzanak, amely őket különöaen érdekli. Ma teljesen kizárt dolog, hogy valaki ókori történettel foglalkozzék a magasabb évfolyamokon. Miért? Mert ha elmegy az előadásokra az évről-évre nafeyjából ugyanaz, de időben sem tudja összeegyeztetni az ókori előadások hallgatását vagy az ókori szemináriumon való részvételt.

Hallgatóink például egyáltalán nem tanulnak segédtudományokat, a kutató munkához szükséges tudást nem tudják megszerezni. Az utóbbi időben nagyon sok külföldi professzor járt itt. Mindegyiknél érdeklődtem és megdöbbenve láttam, hogy azt hiszem, egyedül állunk abban, hogy nálunk csak a levéltár-szakosok hallgatnak segédtudományokat, vesznek részt olvasási gyakorlaton, egyébként a segédtudományok oktatása a latin tanításra korlátozódik. A szakdolgozatkészitők közt többen vannak olyanok,^ akik feudalizmus kori témákkal szeretnének foglalkozni és * a tanszék dolgozói számára nagy problémát okoz olyan témák; kiválasztása, amelyekhez latin tudás nem szükséges. A hallgatók azzal jönnek, hogy ők szeretnének ilyen témával foglalkozni, de nem tudnák latinul. Amikor megkérdezzük tőlük, hogy mit tanultak az egyetemen két év alatt, vájjon arra nem lehetne-e építeni, akkor szinte egyhangúlag kijelentik, hogy egyáltalán nem. Van olyan hallgató, aki bevallja, hogy a gimnáziumban tanult latint, de ez alatt a két ev alatt még azt is elfelejtette, amit ott tanult, mert nem nyílt lehetőség rá, hogy továbbfejlessze, gyakorolja. A többaek pedig x azt állitják - nem tudom, hogy

“ h°gy volt oly311 csoport, amely az első deklinácion