Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése
6 Kl a hallgatók tanulásának módszerével, nyelvészetből összevont vizsgát tegyenek, meg kell hosszabbítani a vizsgaidőszakot és a hallgatók tudomására kell hozni, hogy miből kell vizsgázni. Egy szó sincs itt azonban arról, hogy a kétszakos hallgatóknak túlméretezett jegyzeteik vannak, ezt Székely elvtárs a saját jegyzete szempontjából felvetette, de a hallgatók a magyar irodalmi jegyzet túlméretezőttségére panaszkodnak. Nem tartom helyesnek, hogy a módszertani bizottság nem veszi figyelembe a hallgatók teherbiró képességét. Ha a hallgatóktól megkívánjuk, hogy órákat látogassanak, akkor nem lehet megkívánni,^ hogy ugyanazt az anyagot végezzek el, mint ami az egyszakos hallgatók anyaga irodalomból és történelemből. Véleményem szerint átmenetileg ebben a félévben igenis engedményeket kell tenni, mert & hallgatók nem fognak tudni ennyi anyagot elvégezni. Rövidíteni kell & jegyzeteket. Székely elvtárs foglalkozott referátumában a nevelési tervvel. Ezen a téren Szabad György elvtársnak igen komoly, úttörő munkája volt, amiről itt szintén szólni kellett volna és amelyet soktekintetben nevelési tervünk összeállításánál figyelembe tudtunk venni. В о r z e á к István: Közvetlenül a dékán elvtárs szavaihoz kapcsolódva a kétszakosság onyos kihatásairól szólok, de ez beleillik a mai prograramba is. Tisztában vagyok vele, hogy helytelen rahulisztika lenne részemről olyanféle dilemmát felállítani, hogy ha a legjobbak a Rákosi ösztöndíjasok, akkor miért nem ezek lehettek egyszakósok, vagy pedig forditva, ha nem a legjobbak, akkor miért éppen ők az ösztöndíjasok. Mindenesetre előkeli gondolkoznunk azon, hogy a legjobbak nem jutnak ahhoz, hogy valóban tudományosan dolgozhassanak és tanulhassanak a kétszakosság mellett. Ez megint egy érv amellett, hogy igenis a kötött foglalkozások rendjén valamit lázi tani kell. Lehetővé kell tennünk a Rák ősi-ösztöndíj as oknak és az aktiv elemeknek, hogy tevékenyen bekapcsolódhassanak a tudományos munkába. A. N. К i t u s i n: Minden tudománynak az a feladata nálunk, hogy materialista világnézetre nevelje a hallgatókat, de különösen vonatkozik ez a történettudományra. Az elvtársak már említették, hogy az oktató-nevelő munkának egyik alapvető formája az előadás, éppen az előadásokban tudjuk megmutatni a hallgatóknak a néptömegek harcát a külső és belső ellenség ellen, a néptömegek szerepét a történelemben. Ez már maga is nevelő munka. A történeti példák illusztrálásával tudjuk a hallgatókban felkelteni az internacionalizmus érzését. Az előadás azonban nem egyetlen formája^ az oktató-nevelő munkának. Nemcsak az előadásokon, hanem a konzultációkon és a szemináriumi foglalkozásokon is nevelhetjük a hallgatókat, talán még jobban, mint az előadások alatt, hiszen ott nagyszámú hallgatósággal állunk szemben. Sokkal közvetlenebb kapcsolat alakulhat ki a konzultációk és szemináriumi foglalkozások alkalmival. Nekünk pedig azt kell célul kitűzni, hogy minél közvetlenebb kapcsolatot teremtsünk a diákokkal. Ennek érdekében a Szovjetunióban bevált módszer az, hogy a diákszállókban ügyeletet tart a tanszékek oktató személyzete, a dékánátus megjelöli a diákszállókban a hallgatók foglalkozásának idejét és kijelöli, hogy milyen időszakban mely tanszék köteles megl itogatni a hallgatókat ezen a foglalkozáson. Igen eredményesnek bizonyult ez a módszer a kapcsolat közvetlenebbé tételére. Fontos az is, hogy az oktató személyzet résztvegyen a hallgatók egyes rendezvényein, sőt ezen túlmenően az egyes rendezvények"alkalmival beszélgessen a hallgatókkal és még szorosabbra fűzze azt a kapcsolatot, amelyet már megteremtett a szeminárium és a konzultációk folyamán, valamint a diákszállóban folytatott beszélgetéseknél.
