Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése
II у 5 Nagyon sok kérdésben egyetértek Szabad elvtárssal.^ Azzal kezdem, hogy az egyetemi vezetés és az uj módszerek szempontjából döntő, hogy a problémák megtárgyalása széles ^demokratizmus alapján történjék, ne csak egy szükebb bizottság véleményét kérdezze meg a minisztérium, hanem az oktatók széles közvéleményét. A‘minisztérium vezetői nem jutnak el a tanársegédekig és a hallgatókig, legfeljebb a tanszékvezetőkig. Nagyon sok hibát el lehetne kerülni, ha a minisztérium és a kari vezetés jobban tisztában lenne egyes kérdésekkel. Székely elvtárs beszámolójában említette, hogy a szemináriumok és a konzultációk módszertani alap- elveit egy szükebb bizottság megvizsgálta és helyesnek találta. Mi nem ismerjük ezeket az alapelveket. A kari vezetés helyesnek találja, az oktatok azonban nem tudnak hozzászólni. Ilyen körülmények között hogyan várható, hogy a kar oktatói jól oldják meg ezeket a feladatokat? Véleményem szerint ez a módszer nem alkalmas arra, hogy az egyetemi oktatók munkájukat az uj szakasznak megfelelően jobban tudják alkalmazni. Hiszen tegnapi p ár tgyü lé sünkön nyomatékosan kidomborodott, hogy pártmunkánkat, de állami munkánkat is uj módon kell vezetni. Ugyancsak felmerült ott: hibás dolog, hogy az egyetemi szakszervezet és a DISz véleményét sem kérdezik meg az egyes kérdésekben. Farkas Mihály aktíváján több hallgató nyomatékosan megmondotta, hogy az ösztöndijrendelet is sokkal jobb lehetett volna, ha a minisztérium megkérdezte volna a hallgatók véleményét. Nem olyan kiskorúak юг a mi hallgatóink, hogy ilyen kérdésekben ne lehetne megkérdezni a véleményüket. Tudnunk kell & hallgatók véleményét arról is, hogy milyen előadásokat akarnak, ezek jelenlegi formája kielégiti-e őket, s ilyenirányú véleményüket sokkal jobban figyelembe kell venni, mint eddig. Amikor Székely elvtárs hangsúlyozza, hogy döntő az előadások helyes módszerének kidolgozása, akkor az egyetemi hallgatók szerveit és a hallgatók közül a legjobbak véleményét is ki kell kérni. Az idő rendkívül nagy pénz mindnyájunk munkája szempontjából. Fontos kérdés, hogy a módszertani kabinet munkája során készitse elő .a hallgatókat az általános iskolában való oktatásra is. Nem tartom helyesnek, ha a módszertani kabinet - mondjuk - megállapítja, hogy nem tud átállni programmjában az általános iskolára való előkészítésre. Hiszen egyetemi hallgatóink pác jelentős része a következő években általános iskolákban fog elhelyezkedni. A módszertani kabinet tehát nem zárkózhat el az elől, hogy a hallgatók bizonyos időt töltsenek általános iskolában és ezt a körülményt módszertani oktatásában is figyelembe veesKL. Áttérek a kétszakosok túlterheltségének problémájára. Amit Székely elvtárs a második félévvel kapcsolatban felvet, megnyugtató dolog. Helyes, hogy Székely elvtárs figyelembe vette azt, ami a tegnapi taggyűlésen súllyal felmerült. Helyesnek tartom az óraszám csökkentését, hogy a kötelezően látogatott órák száma ne legyen több, mint heti 20-22 óra. Foglalkozni kell azonban a kétszakosok jelenlegi helyzetével. Fel szeretném vetni a kérdést, hogy elhisszük-e a legjobb hallgatóknak, hogy igazat mondanak, elhisszük-e a legjobb hallgatóknak azt, hogy nem akarnák rossz szakmai képzést kapni? Hiszen most háromnégy referátumot kell késziteniök a hallgatóknak. Nem tartom tehát meg- nyugtatónák azt az álláspontot, amelyre a két kar módszertani bizottság® helyezkedett, hogy az anyagból a színvonal leszállítása nélkül engedményt tenni nem к lehet. Végül mégis csökkentette a félévi referátumok számát egyre, de ezen már körülbelül minden hallgató túl van. A következő kérdés, hogy a bevezető jellegű tárgyakból a vizsga- időszak előtt már vizsgát lehet tenni és utána már nem kötelező azokra az órákra járni. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók például most foglalkoznak ИХХХ nyelvészettel utána ezzel már nem fognak foglalkozni. Szerepelitt még, hogy ez előadók és a szemináriumvezetők foglalkozzanak