Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése

4 ДПС eset, ha a városok problémáit vagy valamilyen gazdaságtörténeti kér­dést a különböző évfolyamokon végig figyelemmel kisérhet. Kétféle szabadon választott óra legyen: az egyik illeszkedjék az évfolyam menetrendjébe, de nemcsak a negyedéven, hanem az első évtől kezdve, lehet, hogy kisebb óraszámmel, de a második évben már a szaba­don választott órák fele, tehát 8 órából 4 legyen olyan, hogy bár­milyen korból hallgathasson a hallgató. Amikor'újkort tanul, akkor is választhasson középkori témából előadást vagy szemináriumot. Még at­tól sem kell félnünk, hogy másodéves létére XIX. vagy XX. századi témát választ. Ne kiskorúéitsuk az egyetemi hallgatókat, ne becsüljük le képességeiket, ne feledkezzünk meg arról? hogy a középiskolában már áttekintést kaptak a történelem problémáiról. A mostani felvételek már biztosítják azt, hogy nem erőszakkal, kényszerrel ideterelt hallgatóink vannak, hanem olyanok, akiket érdeklődésük a történelmi stúdiumok felé vonz, tehát megbízhatunk bennünk, hogy tájékozódni tudnak a szabadon választott előadások közt. Végeredményben ez az az ut, amellyel egy intézethez lehet kapcsolni a hallgatót, mert az a hallgató, aki két- három éven át egy témakörhöz vagy egy korszakhoz kapcsolódó speciális előadásokat vagy szemináriumokat hallgatott, természetesen hozzákap­csolódik annak az intézetnek munkájához, szoros személyi és tárgyi kapcsolatai alakulnak ki. így meg lehet oldani a tudományos kiválasz­tás problémád át,^mert egy féléves szemináriumban nem tűnhetnek ki a speciális képességek, a speciális érdeklődési kör. Ezenkivül megoldódik a szakdolgozatok kérdése, nem lesz zsákban macska. Jelenleg, amikor elérkezik a szakjUdolgoz&t tárgyválasztásának időpontja, a legnagyobb zűrzavar uralkodik. Tegnap délután három шкужя negyedéves hallgató keresett fel azzal, hogy más tanszéknél választott szakdolgozati témá­jukat kivánják feladni, miután megtudták, hogy én foglalkozom azokkal a szakdolgozatot készítő hallgatókkal, akik a községtörténetet válasz­tották. Természetesen kénytelen voltam őket az előző tanszékhez utasí­tani. Ha azonban a hallgatók már korábban lehetőséget kapnak arra, hogy érdeklődésükkel a különböző tárgyak felé orientálódjanak, akkor ez & bizonytalanság is el fog tűnni vagy leszűkül a hallgatok leggyengébb- j eire. Szükségesnek látnám, hogy bizonyos kérdésekben az oktató személy­zet véleményt tudjon mondani, időben tudjon a kérdésekhez hozzászólni. Gondolok itt az olyan problémákra, mint a tanterv, vizsgarend és & szakdolgozat kérdése. Az összehangolás hiányára vall az is, hogy a tan­székek feladatul kapták, hogy október elejére alakítsanak ki nevelési szempontokat, most azonban örömmel értesülünk arról, hogy a tanszékek szakdolgozóinál sokkal hivatottábbak, a minisztérium szakpedagógusai készítettek egy nevelési tervezetet. Kérdem, miért ez a párhuzamos munka, miért terhelik meg a tanszékek dolgozóit olyan feladatokkal, amelyek meghaladják erejüket, hiszen nem foglalkoznak pedagógiával. Székely elvtárs ingatja a fejét. Elismerem, hogy a tanszékeknek maguknak is kell készíteni nevelési terveket, de ennek az lett volna a helyes módszere, ide hogy miután a minisztérium elkészítette a pedagógiai irányéieveket, azokat leküldi a tanszékekhez és a tanszékek a maguk oktatási feladataiban érvényesítik ezeket az elveket. Végül legyen szabad egy zárójeles megjegyzést tennem, miután az-, zal a korszakkal foglalkozom, ahonnan Biro elvtárs színvonalas és érté­kes beszámolójábai& A Batthyány-kormány értékelését mi más módon végez­zük, mint ahogy az Biró elvtárs példájában felmerült. M a r e £k István: A minisztérium által megadott alapelvek közt is szerepel egy rendkívül fontos dolog, az egyetemi oktatók példamuta­tása. Mai kari ülésünk is mutatja, hogy ezen a téren is vannak hiányos­ságok. Az egyetemi oktatók példamutatásához hozzátartozik a pontosság. Ennek ellenére kari ülésünket több mint negyedórás késéssel tudtuk el­kezdeni, mert voltak olyan elvtársak, akik 1/2 9 órára nem jöttek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents