Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése

- 6 о ►?

hogy a meggyőzés első eszköze a példaadás, ezen belül is az oktató példanadása, ami munkánk, és magatartásunk további sokoldalú megjavítását követeli. Ki kell dolgoznunk és egész oktatói karunknak* egységesen ki kell állnia a munkában és magatartásban a hallgatósággal szemben emelt követelményekért.; Ki kell továbbá dolgoznunk a gyakorlati munka, az ellenőrzés, a büntetés és jutalmazás kérdéseit.

A nevelési szempontok harmadik csoportja azokat az elveket tűzi ki, amelyeket nevelési feladataink megvalósításában, a módszerek alkalmazásában követnünk kell., Ezek közül ki kell emelni a munkában való aktivizálás jelentőségét: Amint az oktatásban, úgy a nevelésben is el kell érnünk a hallgatók aktiv részvételét, a hallgató nem lehet passziv alanya a nevelésnek, hanem tevékenyen kell közreműködnie önmaga nevelésében. Ezenkivül súlyt helyeznek ezek a szempontok az ifjúsági szervezetek teljes bevonására a neorvelés munkájába, mert a közösségben való nevelés nélkülözhetetlen célkitűzéseink realizálásához. Az ifjúságban is jaqty®* megvan ehhez a kellő készség és képesség, csak élni kell tudni vele. Bármennyire is meg van terhelve hallgatóságunk nagy része, mégis xskksk sokan vállalkoznának ma is aktiv munkára a tanszékek munkájának segítésében éppúgy, mint a DISz egyetemen kivüli munkájában. Gondolhatunk itt pl. a hallgatók foglalkoztatására a kabinetekben, a katalogizálás, szakbibliográfiakészités munkájában, szemléltető eszközök előállításában stb., másfelől egyes iskolai, üzemi vagy környékbeli falusi DISz szervezetek és iskolai szakkörök munkájának segítésére, a hallgatói kulturmunka kiszelesitésére stb. A kisebb-nagyobb önálló feladatokba bevonásnál természetesen ügyelni kell a fokozatosságra. Nagy segítséget nyujthatnakebben a fiatal oktató a DlSz-ben vállalt munkával is.

Bevezetőm xá pusztán néhány probléma felvetésének, félladatmegj dőlésének igénkével lép fel. Kívánatos, hogy ez a kibővített értekezlet gazdag tartalommal egészítse ki a kérdéseket és vessen fel ehhez kapcsolódó továbbiakat. Szükséges, hogy tanszékeink, Máüszer- tani Bizottságunk • kérdésekkel a továbbiakban is behatóan foglalkozzanak, s hogy mielőbb tapasztaljuk oktató-nevelőmunkánk színvonalának lényeges emelkedését.*