Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-09-04 kari tanácsülés - 1./ Az évkezdéssel kapcsolatos kérdések - 2./ A kari munkaterv megvitatása - 3./ Előterjesztés a Rákosi érdemérem odaítélése tárgyában
ы Ezért vettem Ъе egyes tanszékek munkájának megvizsgálását, félévenként legalább agyét* de ki lehetne úgy szélesíteni a dolgot, hogy mondjuk, nem as újkori magyar tanszéket vizsgálnék meg, hanem a magyar történeti oktatást, jfaßß1- mindkét tanszéket* tehát nem egy tanszéket, hanem egy oktatási íormát vizsgálnánk meg. De most gondoljuk meg, hogy mint látják az elvtársak, hogy araikor olyan sok előirt és elkerülhetetlen, széleskörű, nehéz feladat megoldásával birkózunk, hogy vájjon mi lesz ebből? Az lesz belőle, hogy ha még szélesítjük ezeknek a tartalmi kérdéseknek a megvizsgálását, még kevesebb fog belőle kisülni, mint amennyit még ilyen szerénye is, utalás formájában ki tudunk tűzni. Nagyon szomorú és lehangoló dolog ez, de szeretném tudni, hogy ídi tudna ezen változtatni, ki tudja biztosítani, hogy ne úgy legyen, amint Zsiguond elvtárs mondta, hogy ha ezt végfe leéli hajtani, akkor a kari vezetésnek egyéb dolga sincs. Valóban ez a helyzet, az eIzmit évben is igy volt és a következő évben még fokozottabban. Csak ez sülhet ki belőle. De egy sereg olyan kérdés van* mint a tan- tervek, a prograramok, a jegyzetek és a nevelés kérdése. Bz csak négy kérdés, még több is van. Ha csak ezekkel akarunk megbirá- kózni, akkor már valóban nőm lehet mást csinálni, mint ezt. Abban igaza van Zsigmond elvtársnak, hogy jobban meg kell osztani a feladatokat. Bz a íe elősi tanra beosztás nem mindig azt jelenti, hogy a munkát a dékán maga csinálja, hanem csak azt, hogy 6 felel érte, tehát bevon embereket, ehhez joga van, ezt meg is kell tennie, és igyekezik elsősorban bizottságokat bevonni, A bizottságok sem lesz ek elegendőek a feladatok megoldására, nagyon széleskörűen, úgyszólván mindenkit be kell majd vonni a különböző munkálatokba ée ezt az egyes feladatok megoldása során meghatározni. De a re let őri munkaterv már eleve a dékánokat teszi felelőssé ezeknek a kérdéseknek a megoldásáért, mint például a felszabadulási programra elkészítéséért, de természetesen azért ebbe is belevonjuk a pórt- és a DlSz-szerveze- tet, a szakszervezetet, munkatársainkat, Ők fogják elkészíteni ezt a tervet, a dékán pedig irányitó munkát végez és 6 felel érte. Az időpont azért került szeptember 30-ra, ráért a rektori tervben október b-e van megjelölve. Pel lehet vetni, hogy a rektor elvtárs ezt későbbi időpontra tegye, de nagyon kétséges, hogy a rektori tervet egy kar kérésére megváltoztatják-e.Azt hiszem azonban, hogy nem szabad maximali sinusba esnünk az ilyen ünnepséggel kapcsolatban, nekünk egy értékes, jól megalapozott, nem túlságosan hivalkodó, de komoly ünnepségre keH gondolnunk, ezek közt elsősorban egy egynapos ünnepi ülésszakra, vagy mindenesetre egy délelőtti és délutáni ülésre egy-egy komoly referátummal és hozzá egy-két coreferátumraal* vitával és széleskörű részvétellel. Azt hiszem, ez sokkal többet jelent, mint ha mindenféle formális ünnepségeket rendeznénk, aminthogy ilyeneket egyetemi szinten úgyis fognak rendezni nagy fényességgel és minden nás szerv is, tehát vigyáznunk kell, nehogy nagyon kevés részvételre számítható till széleskörű programmot készítsünk. A felszabadulás megünneplését nőm annyira a külsőségekben nyilvánítsuk ki, mint az oktatás és nevelés egészében az egész év folyamán, tehát felszabadulási oktatási, nevelési év formájában ünnepeljünk inkább, mint feleslegesen megsokszorosított külső ünnepélyes formákban, ’.gyébkónt maga a rektor elvtárs és a minisztériumi utasítások in felhívták a figyelmet, hogy az ünnepségek nem mehetnek az oktatási munka rovására. Ez mindenesetre megszívlelendő.Szeptember ЗО-áig vagy meg tudjuk csinálni, vagy nem* de egy szerényebb méretű tervet megalkothatunk, amit még lehet módosítani, hiszen még sok idő lesz áprilisig, amikor kulminál az ünnepség, nyilvánvalóan módosulni is fognak a tervek és reálisabbakká válnak, úgyhogy talähL ^ 7
