Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-07-30 kari tanácsülés - 1./ Áttekintés és mérleg az elmúlt évi munkáról - 2./ Következő évi munkaterv megbeszélése

- 10 Kérem, hogy a fűtést biztosítsák, lehetőleg ne december elsején kezdjék csináltatni, mint tavaly, mert az egy kicsit késő. Hallom, hogy készen van, hát ez nagy örömmel tölt el.

Ami az ifjúság magatartását illeti, megjegyzem, hogy az én tanszékemen végzők hoztak nekem egy gyönyörű, görög formára kialaki tott Górka-vázát, azt telerakták virággal és könnyek közt - a könnyezésben Majdnem én is résztvettem - köszönetét mondtak négy év fáradalmaiért. Tessék elhinni, hogy ez nekem nagyon jólesett.

Ez azt mutatja, hogy jól neveltük őket. Persze könnyű volt Banner- nek és nekem ilyen eredményeket elérni, mert csupán 8-10 emberről van szó. Hogy a bucsuvacsorán egynek sem jutott eszébe köszönetét mondani, azt nagyon csodálom.

Vizsgaelnök voltam és közben benyitott egy művészettörténész negyedéves hallgató, nagyon udvariasan kérdezett tőlem valamit. Amikor kiment, a másik vizsgáztató szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy ki volt ez a jó magaviseletü ifjú. Már az is baj, hogy ilyesmi feltűnik. Ehhez az kell, hogy az ember az első évtől kezdve kézbentartsa a társaságot, de a karon a hallgatók tanszéktől tanszékhez vándorolnak. Pedig kézben kellene őket tartani valami módon, mert a társadalmi formák betartására való nevelés szerintem rendkívül fontos volna.

Hallom, hogy az évkönyv anyaga készen van, de a költség nincs biztosítva. Ezért a legélesebb harcot kell indítani. A fiatal kutatónak nincs nagyobb öröme,mint amikor először látja a munkáját kinyomtatva, ez erősen nevelő és ösztönző hatású.

Az általános műveltség terén furcsa dolgokat tapasztaltam. Ezért jó, ha az ember elküldik államvizsgára elnöknek, nem szabad sajnálni azt az időt. Pelmerült az a kérdés, hogyan neveli az illető végző hallgató esztétikailag az ifjúságot, mire azt felelte, hogy virágot ültet az iskola kertjében. Erre azt a kérdést kapta, hogy ha felhozná a hallgatóit Budapestre, mit mutatna meg nekik. Azt felelte, hogy a Dunapartot. Hát ez is, az is igaz, mert a xáxestká városképet a Dunapartról kell megnézni. Múzeumba nem vinné el őket? - hangzott a harmadik kérdés. Erre kiderült, hogy ez az államvizsgázó történész életében nem volt muzeimiban. Hogyan történhet ez meg? Ez nemzeti szerencsétlenség. A múzeumot ma úgy tekintjük, mint a tömegek nevelésére legalkalmasabb intézményt. A tömegeket nem mi neveljük, hanem a muzeum, ez elfogadott tény. Kötelezővé kellene tenni a múzeumok anyagának ismeretét.

Borzsák elvtárs a múlt félévi beszámoló alkalmával azt mondta, hogy nem a legszorosabb a kapcsolat a kiásszika-archaeologiai, az ókori régészeti tanszék és az 6 tanszéke közt. Nagy örömünkre ez a kapcsolat teljesen megváltozott. Engem is felkért Borzsák elvtárs arra, hogy tartsak előadást. Ezen az előadáson nagy meglepetésemre az első évesek teljes számban megjelentek, sőt nagy boldogságomra még a dékánhelyettes elvtárs is eljött, mint a muzeológia patrónusa. Az ókori történet nem foglalkozhat régészeti anyag bemutatásával, de ezen a módon kaphatnak kiegészítést, s ezt a felsőbb évfolyamokon is rendszeresíteni kellene. Már most felajánlom, hogy a görög történelem kapcsán hajlandó vagyok előadást tartani a görög sportról - ez azután mindenkit érdekel.

Hiába rendeljük meg a Felsőoktatási Szemlét, nem érkezik.

Ez teljes lehetetlenség. /Sinkovics : A könyvtárban van

elhelyezve, bezárva. - Zádor Anna: A tanszékek nem kapják meg!/