Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-05-17 kari tanácsülés - 1./ A tantervi tervezet megvitatása

ezt pedig csak egyfélekép lehet megakadályozni, úgy,^ha a vizsgákra^ való készülést maga az oktató személyzet veszi a kezébe es nem hagyja azt a hallgatóknak. Legyen valaki a tanszéken megbizva, hogy a hallgatót a vizsgaanyagból időnkint előveszi, felad neki a jegyzetből vagy a tankönwből bizonyos részt és azt kikérdezi, megköveteli a hallgatóktól, hogy ne az utolsó pillanatban tanuljanak, hanem az egész éven It komolyan foglalkozzanak a tananyaggal. Lehetetlen, hogy a hallgatók anyagismerete olyan alacsony legyen, mint ma is még. Ez okozza azt, hogy a vizsgákon képtelenek valami jó eredményt felmutatni, mert anyagismeretet nem lehet az utolsó pillanatban elsajátítani. Egy ilyen vizsgaelőkészitő rendszerrel talán segiteni lehetne egyrészt azon, hogy a vizsgák ne jelentsenek nagy megterhelést a diákságnak, másrészt a tudományosság igénye mégis fenntartható legyen.

Ladányi < ' : Elnézést kérek, hegy még egyszer

hozzászólok. Hiába szabjuk meg a vizsgák számát hatban, ^ha van általános tárgy, amelyből vizsgáznék, három történelem és minimálisan h árom magyar szakos tantárgy, kilenc tant'rgvbó 1 nem tudnak a hallgatók vizsgázni. Az egyik megoldás a vizsgatárgyak összevonása. Nálunk erre viszonylag kevés lehetőség van, a magyar szakon könnyebb a helyzet. Nálunk a tárgyak egyévesek, a lezárás év végén történnék, félévenkint nincs baj, az év végén van probléma. Az átmenő vizsgák nem jelentenek jó megoldást, hogy t.i. ne a hatodik, hanem a hetedik félév végén vizsgázzanak, mert elfelejtik a nyáron azt, unit tanultak. Ezt is meg kell azonban nézni. -^Egyetértek Kékes elvtárssal, hogv bár nem helyes vizsga nélkül lezárni tárgyakat, de egyes esetekben erre mégis szükség lehet, úgyhogy a tanterv kidolgozása során ezt a lehetőséget^ sem szabad figyelmen kivül hagyni. - Az államvizsga külön kérdés, azzal külön kellene foglalkozni. Világos, hogy csak egy tárgyból kell vizsgázni és abból a tárgyból év végén nem lenne vizsga. Az államvizsga tárgyainak felsorolása is kívánatos volna és el kell dönteni,x. hogy a szovjet tapasztalatok szerint a szovjet egyetemek, vagy ink Ibb a pedinsztitutok államvizsgarendszerét kövessük-e, vagy a kettő valamilyen kombinációját,

A szákdolgozatok tekintetében Léd er er elvtársnővel értek egyet.

AkáR kétszakos vagy a másfélszakos tanárképzés lesz, az jgyet ami képzés célj a mégis kettős, egyrészt a törvényszerűségek meghatározott meny- nyiségét~kell elsajátítani, mint alapot, amellett a'hallgatókat meg mell tani tani az önálló gondolkozásra, hogy b rhová kerülnek az életben, képesek iegyenek ön illő an alkotó módon dolgozni. Hogy a másik voncáL háttérbe ne szoruljon, kénypelenek leszünk az első vonalon némi engedményeket tenni; konkréten, elképzelhető, hogy cúí újkori egyetemes történet" el3Ő szakaszának oktatása során ne kivánjuk meg - mondjuk - a skandináv országok történetét, vagy Spanyolország és Portugália történetét, ezt a hallgatók a középiskolában meg fogják tanulni, de ugyanakkor megfelelő időt tudunk számára biztositani, hogy önállóan tudjon dolgozni a szemináriumi és a szakdolgozat készítése közben.

Azt hiszem, hogy a szakdolgozatról ezen a vonalon nem mondhatunk le, ezt mindenkép meg kell kivinni, mert ezeket a készségeket a hallgató később nem tudj a megszerezni. Anyagot tud tanulni később is, de a’f h0£y egy professzor vagy docens vezetése alatt tudományos mód s ~ erw* 1 megtanuljon dolgozni, kutatni, azt az egyetem befejezése után már" ' nem tudjuk neki megadni, úgyhogy ebből a szempontból a szakdolgozat kérdését nelkulozhetetlen dolognak tartom.

Popovics György: Ami Váczy elvtárs javaslatát illeti, hogy a Szovjetunió történetét az orosz nyelvoktát ás keretében t anítsuk, erre nem látok módot. Módot látok arra, hogy az orosz nyelv