Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

ш

Erre nagyon vigyázni kell és meg kell fogadni a különben nem sok instrukcióval szolgáló hajdani pedagógia•t

professzorunknak azt az alapvető tanácsát, hogy mielőtt a tanár belép az osztályba, öltözékének minden egyes részét a gombokig menően vizsgálja meg. Ezt nagyon szivhez- szólónak tartom, mert a gyakorlat meggyőzött arról, hogy nincs az a fényes előadás, ami egy rosszul begombolt mellény - hogy eufemisztikus an g: fejezzem ki magam - következtében előállott derültséget ellensúlyozni tudna. /Derültség./

A másik az órára való készülés kérdése. Valóban sajnálatos módon előfordul, hogy hallunk olyan hireket, hogy nem mindenki megy tudásának teljes fegyverzetében az órára. Erre bizony rendkivül vigyázni kell. Azt hiszem, itt inkább az a példamutató számunkra, amit a német tudományi 4

történet őriz meg Rank erői, aki egy életen keresztül adta elő a pápaság történetét. Egy Ízben megkérdezték tőle, miért nem látják sehol az utóbbi időben. Azt felelte, hogy nem tud sehová menni, mert órára kell készülnie. Sokszor adta ugyan elő már ezt a részt, de mindig annyi uj dolog merül fel, hogy dolga van vele. Megkérdezték, mennyit készül egy órára. Azt mondotta, hogy legalább 12 órát. Azt hiszem, ez jobb példa, mint azé, aki zseniális rögtönzésekkel akarja megoldani készületlenségét.

Kardos Tibor elvtárs nagyon fontos kérdést vetett fel a műnkás-parászt hallgatókkal való foglalkozás szemszögéből vizsgálva meg mai megbeszélésünk tárgyát. Azt mondom, ha van terepe anevelésnek, shol annak súlya van, amit kollektiv és szubjektív viszony korrelációjáról mondottam, úgy bizonyára elsősorban ez a terület. iíHXHgy Műnk ás-par ászt és szakérett- 52 -