Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
ZU szektorában rendkívül fontos, ott, ahol az előadásban citatológia uralkodik, ahol az előadó mint egy bűvész, úgy dob ÓL ja a marxizmus klasszikusainak megállapításait, de ugyanakkor nem érződik ebben a szilárd világnézeti meggyőződés ereje, ami mondjuk Gyulai sokszor megismételt klasszikus megállapításaiban megvolt, úgyhogy annok az élő adásnak hatása nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Nagy hálával vettem, hogy Lederer elvtársnő olyan kérdéseket is felvetett, amelyekről nem esett szó. Gondolok olyan kérdésekre, mint a külső magatartás kérdése. Nem kétséges, hogy bizonyos mértékig szinpadszerü az a hely, ahol az egyetemi tanár előad, felemelt helyen van ’* ■ . az osztály előtt, vele szemben ül egy nagy társaság és ott beszól. Itt kétféle dologtól valóban tartózkodni kell. Tartózkodni kell az elhanyagoltságtól és az extremitás- tól. Az igazi egyéniségnek nem is az az ismérve, hogy valamiféle feltűnő külső jele van, inkább politikai pojácák szoktak erre törekedni. Gondoljanak Lavalra, akinek fehér nyakkendője volt és ez volt az ismertető jele. Inkább arra gondoljanak azonban, amit Kosztolányi egyszer nagyon okosan megirt, hogy miután meg akarta mutatni öltözködésében is, hogy fütyül a konvenciókra, cipőpertli vékonyságúzöld szalagot/l kötött fel nyakkendőként és ennek következtében rabja lett a konvencióknak. Mindig meg kellett magyaráznia, hogy ezt miért viseli és a végén arra a megállapításra jutott, hogy kössön minden ember rendes nyakkendőt és akkor nem kell ezzel annyit foglalkozni, mint amikor ez ellen szabadságharcot hirdetett.-51-
