Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
IU 43 « len eleme a kultúra egészének birtokbavétele, a haladó hagyományok birtokbavétele. Ezeknek úgy látszik sejtelmük sincs arról, hogy a kommunizmus egy nagy történeti fejlődés végpontja és egy uj kezdete egyszerre, äx előzmények nélkül érthetetlen és igaziban el sem sajátítható. Természetesen ezek mögött az elméletek mögött komoly nehézségek lappanganak: kényelemszeretet, - akármennyire furcsa - kispolgári gondolkozásmód, amely az önelégültségnek egy uj formáját találja ki, vis szári ad ás a további munkától - ez azonban ismét nem vezethető vissza egyedül az ifjúság hibájára -y a nem eléggé rendszeres foglalkozás, a ten ári egyéniség meg nem felelő formái к játszanak itt döntő szerepet. Mindenekelőtt a munkás- és parasztszármazásu hallgatóinkkal való foglalkozásnak igen gondosnak és tapihtatosnak kell lennie. Hármas egységről beszéltem felszólalásom elején; legjobb munkás- és paraszt- származású hallgatóinkat nem elégíti ki, ha csak szakmai ismereteket kapnak és nem látják mögötte a világnézeti szilárdságot és mindkettő nem elégséges, ha nem érzik azt, hogy mi az ifjúságra úgy számítunk, mint amely folytatónk és társadalmunk tovább vivő je lesz. A kiválóbbaknál az alkotó munka jegyében lehet a legjobb eredményeket elérni. Emiitettük már első kari ülésünkön, hogy a paraszt- és műnk ás származású hallgatóknál az önbizalom hiánya a legfeltűnőbb jelenség. Nos, az önbizalom hiánya tulajdonképpen az ismeretanyagokban való bizonytalanság következménye, tudáshiányból ered. Eszerint alapvető feladat minél szélesebb körű ismereteket adni nekik minél в
