Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

ZI*

önérzet sugallatára támad. Van olyan munkás- vagy paraszt- származású hallgató, aki mást nem kíván, mint bizalmat, sze- retetet és nem több irányítást, mint amennyit a legkiválóbb hallgatónak általában meg kell adni. Ezek a hallgatók a legértékesebb embereink közé tartoznak és ezt az érzékenységüket nem szabad rossz néven venni. Ők azok, akik a szeretetteljes egyéni irányításból az eredmény maximumát hozzák ki, akik éjfélig és éjfél utánig olvasnak és pótolják azt, amit a társadalom megtagadott tőlük.

Itt érünk el ennek a kérdésnek másik oldalához, amelyamikor

re később még visszatérünk, hogy nagyon fontos az, aehogy a munkás- és paraszthallgatókkal foglalkozunk, az ne lássék jótékonykodásnak, az a mi adósságunk, a társadalom adósságának törlesztése, ennek egyik utolsó részlete és szó sincs leereszkedésről.

De van egy másik réteg is, amely úgy véli, hogy nincs szüksége a kultúra többletére, burzsoá dolognak tartja az emberiség kultúrájának mélyebbre ható ismeretét. Elharapóztak olyan felfogások, amelyek nagyon közel vannak a Lenin által persziflált proletárvasutak dolgához, hogy tépjük fel a síneket, minek nekünk ezek a hitvány burzsoá vasutak', majd mi építünk proletár vasutakat. Elhangzott olyan tipiku- san rappista felfogás is ж értekezleten, hogy mit nekünk kultúra, elég a proletár ösztönösség. Ez alapvető tévedés és helytelen felfogás, amelyet pártunk egyáltalán nem helyesel, Abból származik, hogy ezeket az embereket nem neveltük kellőképp az elmúlt négy-öt évben, kezdettől fogva rá kellett volna őket vezetni arra, hogy a kulturális vezetéshez nem elég a dolgozó népből sarjadni, ennek elengedhetet- 47 -