Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
\ 3IG,- 43 élmény volt, akkor hosszabb vagy rövidebb idő ütán észreveszi, hogy az illető ezt a könyvet elolvasta. Ha az ember egy érdekes kiállításról beszél néhány hallgatóval és elmondja az élményeit, akkor azt tapasztalja, hogy a hallgatók - nem is kevesen - megnézik azt a kiállítást. Keresni kell tehát az alkalmat, hogy a hivatalos formákon kivül egyszerű emberi érintkezés formájában próbáljuk irányítani a hallgatók érdeklődését, ráterelni figyelműiét egyes kéra désekre. I ■ : Az oktatói és nevelői egyéniség hatása akkor válik a legerősebbé, hogy kollektíva áll mögött. Észre kell ven- niök a,hallgatóknak, hogy egy-egy oktató véleménye mögött egy kollektiv tanszéki vélemény áll. Nem szabad, hogy egy tanszéken belül olyasfajta munkamegosztást lássanak a hallgatók, hogy a tanszéktől egy ember feladata, hogy foglalkozzék velük, érdeklődjék problémáik iránt, a többiek ezt nem teszik, hanem valahol zárt ajtók mögött megtárgyalja a problémákat, majd a vélemény az illető emberen ke- resztül visszajut a hallgatósághoz. Azt kell látniok, hogy a tanszék oktatói közül mindenkiben megvan ez az érdeklődés kérdéseik iránt, hogy a tanszék mint testület érzi magáénak a hallgatóság problémáit, s ezen túlmenően az tanári egész egyetem xáaajíKi kara törődik velük, érdeklik a tanári kart az ő életüka*, nehézségeik, kérdéseik. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert igy nem csupán egyes emberek különleges adottságainak megnyilvánulásáról van szó, hanem a hallgatók érzik azt, hogy ami társadalmunkban az egyetem, az egyetemen keresztül egész népi demokratikus államunk és az egész párt érdeklődik ügyeik és problémáik iránt.