Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

nyitást, védelmet nyújtó közösségből, általában nagyon sok uj és nehéz feladattal találkoznak. Hiába fogadja őket az iskolában egy tanári vagy tudományos kollektive, mégis tapasztalatlanok, újoncok a gyakorlati és tudományos nehézségekkel szemben. Ha ilyenkor azt érzik, hogy magukra хшсвк vannak hagyatva, hogy a tanszékek nem'adnak nekik Útmutatást, nem készitették őket elő ezekre a nehézségekre, akkor ez nagy zökkenőt jelenti további munkájukban, fejlődésükben visszaveti őket.

I

Emlékeztetek arra a két évvel ezelőtt tartott nagyon érdekes ankétra, amikor a kar volt tanár-szakos hallgatóit hivták be a legkülönbözőbb tipusu iskolákból és beszámoltatták tapasztalataikról. Megmutatkozott, hogy a felkészültségtől függetlenül azok tudták a helyüket jól megállani, akik egy volt tanárukkal, egy tanszékkel kapcsolatban voltak és onnan tanácsokat kaptak. Azt hiszem, hogy ez a kapcsolat sok módot ad arra, hogy a tanár nevelő hatása, tapasztalatainak átadása, megfelelő irányítása kedvező formában érvényesüljön.

Elnök: Köszönöm Zádor elvtársnő felszólalását. Többé-kevésbé minden felszólalás egy lirai vallomás. Itt valóban egy nevelő egyéniséget ismertünk meg.

Lederer Emma: Kedves Elvtársak! Ez a hozzászót

lás megint lirai vallomás légy, hogy Kardos Tibor elvtárs szavaihoz kapcsolódjam, hiszen Bóka elvtárs annyira kimerítette a kérdés lényegét, hogy csak néhány kiegészítő megjegyzést lehet tenni a dolgokra. Néhány apró gondolatot

szeretnék felvetni a tan-ári példamutatásról és ezt is bizokülső

nyos személyi élményekkel kapcsolatban. A tanár magatartása jelentéktelennek látszik és mégis rendkívül fontos. Fon-36-