Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

So 1

lyebbre mentünk módszereinkben és ez feltétlenül mint a legerősebb, legvonzóbb sajátság jelentkezik a nevelői egyéniségben.

Bátorságra van szükség a kényes kérdések megtárgyalásában. Volt idő, amikor bizonyos kérdéseket, például a dekadencia néhány vonásához egyszerűen nem mertünk hozzányúlni. Ezen ma mir túl vagyunk és biztosra veszem, azokat, akiknél a marxizmus- leninizmus ilyen vonatkozásban alkotó an érvényesül, követőkre fognak tal-lni a hallgatók körében.

Z á d о r Anna: Bóka elvtárs előadása nagyon gazdag volt szempontokban, mégis azt hiszem, hogy van három olyan lehetőség - akarattal nem azt mondom, hogy oktatási forma - amelyet nem eléggé használtunk ki, vagy legalább

I v

nem mindenütt eléggé, ahol az oktató személyiségnek rend- kivül nagy szerepe lehet. Az egyik, amire gondolok, a szakszeminárium. A szakszemináriumok minőségének emelése az utóbbi években szép eredményekkel járt és éppen azért, mert a szakszeminárium vezetését a kölcsönös tiszteletnek és bizalomnak kell áthatnia, azt hiszem, különösen sok lehetőség van arra, hogy a tanár nevelő hatása fokozottan érvényesüljön. Nem szabad elfelejteni, hogy a hallgatót annak az érzésnek kell el töltenie, hogy mondanivalója, munkája érdekli a tanárt, tehát ne az osztályozás réme álljon előtte, hanem az, hogy a szakszemináriumon megbeszélés folyik. Gondolom, ezen a módon felmerülnek nemcsak azok a módszertani vagy tárgyi fogyatékosságok, amelyek a hallgatónál fennállónak, hanem a nézetek, szemléletek*, az ideológia számos olyan fogyatékossága, amelyeket a- 33 -