Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
fegkkgxftá: szemináriumon sokkal könnyebb megszüntetni, tisztázni, mint a folyamatos előadásnál. Az oktató helyesen mondja el az anyagot, de nem tudja, milyen visszhangot vált kix a hallgatókból. Ugyanakkor a szakszeminárium megerősíti az előadás hitelét, mert a hallgató látja, hogy a tanár valóban át van hatva attól a szemlélettől, felfogástól, tudományos igazságtól, amelyet az előadásokon hirdet, s a hallgató ezáltal ‘sokkal inkább magáévá fogja tenni az előadásokon ez hallottakat. Természetesen xx azt is jelenti, hogy előnyösebb, ha az ilyen szemináriumokat tapasztalt oktatók és nevelők vezetik. Ha erre bármilyen oknál fogva nincs mód, akkor mindent el kell követniük a tanszékek idősebb és tapasztaltabb tagjainak, hogy a fiatal tanszemélyzetet ellássák a megfelelő útmutatással és segítséggel, s ezt ne úgynevezett pauko- lással akarják elérni. Ezt azért hangsúlyozom, mert a legve- szélysebb dolognak tartom a tanári tekintélyt azzal alátámasztani, hogy a kezdőt lejáratjuk. Az ilyen lejáratás az egész tanszék, az egész oktatás becsületét csorbítja; nemcsak a fiatal oktatót vetix vissza és teszi bizonytalanná, hanem az egész szakmai oktatásra hatással lehet. A másik lehetőség, amelyet jobban ki kell aknázni, az, amit gyűjtőnéven tanulmányi kirándulásnak neveznék. Ez a tar•ф tós együttlét a tanárral, az együttlét szabadabb, kötetlenebb formája lehetőséget ad annak megfigyelésére, hogyan reagál valaki az élet bármilyen jelenségére, olyan hirtelen felmerülő eseményekre, amilyenek az egyetemi ok tat.-ás kapcsán nem is fordulnak elő, hogyan tud valami váratlan akadályt legyőzni, valami kényelmetlen dolgon tultenni magát, hogyan tud egy kollektívába beilleszkedni. Ezek a felismerések hozzáse- 34 -
