Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

nem elégedhetik meg az egyetemi oktató azzal, hogy egy kérdést kidolgozott és azt többször gépiesen Ugyanúgy előadja, hanem abba folytonosan bele kell szőnie a szaktudomány ujább eredményeit. Emlékezem kiváló professzorokra a mi korunkból, de sajnos, emlékszem olyanra is, aki 1899-ben négyéves rotációban megcsinált egy anyagot és még 1928-ban is ez az anyag került előadásra. Tehát a szaktudomány iránt még az előadásokon is megnyLlatkozó szenvedély szerintem egyike a legvonzóbb, a legfontosabb tulajdonságoknak.

A tanár egyéniségét és egész Nevelői munkásságát tiszta világnézetnek kell áthatnia. A marxizmus-leninizmusnak alko- tóan kell érvényesülnie az előadásokon, a gyakorlatokon és a tudományos munkában. így ez általánosságnak hangzik, de hadd emlékeztessek arra, hogy a mi szaktudományunk körében mi volt a helyzet közvetlenül a felszabadulás után és mi a helyzet ma. Akkor a felfedezés gyönyörűségével fogtunk hozzá az irodalom újraértékelésének, marxista-leninista vizsgálatához, s ennek lázában nagyon sokszor elfeledkeztünk magáról a tém;áról, az irodalomról. Sokat citáltunk különböző szak- tekintélyekből, sokat foglalkoztunk történelemmel, de megfeledkeztünk az irodaL ómról, nem tudtuk, hogy a marxizmus- leninizmust hogyan lehet alkotó módon felhasználni az irodac * <;

lom történetben. Ennek időnkint riasztó példái voltak a hallgatóság körében. Még,visszaemlékezem, egypár esztendővel ezelőtt elő-előfordult, hogy ha egy iró életrajzáról, munkásságáról és annak értékeléséről beszéltek, akkor kezdték azzal, hogy kispolgári, középpolgári származású volt és ezt a származást megmagyarázták az iró müveiből. Ennyiből állt az észté- tikai értékelés. Ezen szerencsére már túl vagyunk, sokkal mé-