Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
- 30 юг nőm és a látóapparátus különleges szerkezetét elmagyaráznom, ami nem túlságosan éídekes, előadásaim egyikében elmondottam hallgatóimnak, hogy amikor ezekkel a kérdésekkel sokat foglalkoztam,-egészen fiatal koromban, még demonstrá- tot voltam és diák, az az ötletem támadt érzékelés-lélektani tanulmányaim alapján, hogy szemet konstruálok a vakoknak. Nem aka,rok belemenni a különös gondolat lényegébe, mert ez egy féltudásból eredő ábránd volt, de mondhatom, hogy hallgatóim nagyon felfigyeltek, amikor elmondtam nekik ezt az ötletemet, amelyből nagyon sokat tanultak az általános lélektanból, mert elmondtam, mi volt a hibája annak az elgondolásnak. АвххгаЛксжсквщшайв:внв*ско£ухаш1к:ковежп. *вх6хйаск1токйя*Ьанюкй±0н0ясй1Ь±екоз1Еш1хкярввя1яЪйан9хакЬбЬ k&xeáeiökbsfcxb&oaibfcakcmegíxdKCHniaekcxBxóxájmkctaHfhfcóxokfcae jE@xe±ssí?Kcxos02tcxo±jEx Az volt a benyomásom mégis, hogy énnek az órának tanitó-oktató sikere rossz volt. Elmondok egy másik példát, ahol az volt az érzésem, 'hogy nem egészen helyesen cselekedtem. A figyelem lálekta\ nával kapcsolatban szórakozottságról beszéltem és ezt illusztrálni akarván hatékony példákkal, saját mulatságos szórakozott sági eseteimet mondtam el. Azt kellett megállapítanom, hogy nem jártam el egészen helyesen, mert nagyokat nevettek rajta a hallgatók, de egy kicsit kifiguráztam önmagamat, ami - mint későbbi tapasztalataira megmutatták - nem volt egészen helyes. Azzal* tehát, hogy tudásunk élmányszerü, hogy érzelmileg kihangsúlyozott élményeink vannak mögöttük, óvatosan kell bánnunk, mégis azt hiszem, ez a kulcsa annak, hogy a tanár egyénisége magán a tananyagon keresztül is érvényesüljön. I
