Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
.2oh ismereteinichez fűződik, ha az előadás menete vagy keretei Jby megengedik, de néffa. csak abból a hevületből derül ki, az előadás hőfokából, ahogy egy élményről beszélünk, amely látszólag száraz anyag. Elmondok egy tapasztalatot, amely a lélektannal függ össze. Amikor a pesti egyetemen az első előadásaimat tartottam, az volt a benyomásom, hogy az emberek nagy érdeklődéssel néznek a lélektani előadások elé. A lélektannak c * abból a pszichologizmusból kifolyólag, amely hosszú ideig divott, óriási népszerűsége volt, olyan, amely a pszichológia hivatott művelőjének nem is tetszett, gyanús és rossz népszerűség volt ez. Elhatároztam, hogy első előadásaimban kiábrándítom hallgatóimat a lélektan népszerűségéről. Kimutattam nekik, hogy a lélektan nem érdekes tudomány, nem /vy elmélkedés érdekes témák felett, hanem ugyanolysf szigorú, száraz tudomány, mint a matematika és elhatároztam, hogy szárazon és ridegen fogom előadni. Éreztem azonban azután, hogy ez igy nem jó. Elértem, hogy hallgatóim száma legkoi zeleDD a felére csappant, de nem értem el azt, hogy a hallgatók meg is jegyezzék, amit mondok és mélyebben jegyezzék meg,mint egy üres felsorolást. Nem lehetett szárazon előadni, mert voltak olyan témák, amelyeket szívügyentnak éreztem és nem is tudtam volna úgy előadni. Természetesen meg- van ennek is a- veszélye, annak is, ha az ember úgy adja elő tudományának adatait és tényeit mint személyes ügyeit. Erre is vannak példáim. Persze arra is vannak példáim, hogy ez nagyon hatékony. Amikor az általános lélektannal kapcsolatos problémákról beszéltem, az meglehetősen unalmas volt, nagyon sok fiziológiai tényt kellett elsorol- 29 -
