Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
ЗоЗ az a legfőbb célja, bogy megfelelően közöljön, átadjon ismereteket, tanítson, oktasson. Az volt az árzésem néha Bóka elvtárs előadása nyomán, hogy rájöttem ennek a titkára. Ismereteinket, tudásunkat úgy kell előadni, hogy kiderüljön ennek a tudásnak élményszerüsége, hogy mi ezt nemcsak egyszerűen megtanultuk, ez nem egyszerűen csak gondolkodó, tanuló, vagy akár kutató munkának az eredménye, hanem élmények sorozata, amelyek között egyrészt a tanárainkkal való kapcsolat, másrészt magával az anyahaj, vaxó kapcsolat döntően szerepel. Az, hogy Bóka elvtárs úgyszólván minden megállap itás ára egy-egy élményt tudunk felhqzni a saját életünkből, vagy egy olyan élményt, amelyet közöltek velünk, azt mutatja, hogy Bóka elvtárs gondolatai mögött érzelmileg is hangsúlyozott élményanyag van. A gyermeklélektanban néha felmerül az a probléma, emlé- kezik-e egy gyermek arra, hogy anyanyelvének szavait milyen körülmények között tanulta meg. Erre úgyszólván senki sem emlékezik. Anyanyelvét úgy tanulja meg az ember, hogy ez az egész tanulási aktus tökéletesen feledésbe merül. Egészen más az, amikor egy uj nyelvet tanukHlunk meg. Az angol nyelvnek vannak egyes szavai, amelyekről pontosan tudom, hogy milyen körülmények között tanultam meg, mert sajátos élmények fűződnek hozzá. Persze többnyire itt sem tudom. De azt kell mondanom, hogy sok megrendítő élményen keresztül kellett megtanulnunk azt az anyagot, amit előadunk, de ennek alapfeltétele, hogy azt a tudományt, amelynek ismereteit közöljük, szenvedélyesen tanultuk annakidején, úgy, hogy úgyszólván minden egyes részletéhez élmény fűződik, s azt úgy kell előadnunk, hogy élményszerü legyen, akkor hatni is tudunk. Ezt néha nem úgy érjük el, hogy el is mondunk egy élményt, amely tudományos- 28 -
