Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
24 koncepciójából. A szocialista nevelés feladata számolni mind az ifjakat érő közösségi hatásokkal, mondhatnám közvetett hatásokkal, mind pedig a személyiséget közvetlenül formáló személyi hatásokkal. Feladata szervezni és tervezni a kettő összhangját. A nevelés, különösen a szocialista nevelés célkitűzéseire irányuló nevelés nem érhet el komoly eredményeket, nem haladhat előre, ha akár az egyik, akár a másik sze upon tot figyelmen kiviil hagyjuk. Kedves Elvtársak! Különösnek tetszhetik, hogy én a tanári egyéniség nevelő hatásával kapcsolatban is tervezésről, szervezésről beszélek, ügy tűnhetik, mintha ezt az eleven, sokszor alig kifejezhető és megfogható viszony^ amely a tanár és tanítványai között kialakul, mechanikus, bürokratikus tervezési és szervezési aktusként akarom feltüntetni. Itt egyáltalán nem erről van szó. Ez egyszerűen csak annyit jelent, hogy minden tanárnak, az egyetemi tanárnak is nemcsak a szaktudományán, hanem a tanári hivatásán is gondolkoznia kell. Arról van szó, hogy aki tanár, annak valóban hatnia kell tanítványaira és törődnie kell ezzel a hatással. Törődnie kell azzal, hogy az 6 személyes példája nyomán hogyan alakulnak a tanítványok eszmei, emberi, politikai és tudományos törekvései. A dolog pedagógiája éppen ebben áll. Nem az a pedagógiai kérdés, hogy milyen legyen a tanár egyénisége, bár nyilván a nevelés megfelelő irányának ez a legfontosabb feltétele, hanem hogy személyiségének ezek vagy azok az értékei hogyan válnak alakitó erőkké, hogyan formálják a növendékeket. Nevelésről a szó igazi értelmében akkor beszélhetünk, ha a hatásra való törekvés tudatos bennünk és amennyiben tudatos, annyiban feltétlenül tervszerű is,