Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

ni, hogy deduktiv gondolatokat régig tudjak egyszer gondolni, jobban ki fogom ismerni magam az essay-irodaiómban, jobban ki fogom ismerni magam egy Taine-tanulmányban és igy s zap őri thatnám a példákat. A hatás próbája az, hogy az ösztönző példának van egy olyan kényszere, amely feledhető vloiiué teszi számunkra azokat, akik bennünket valaha a felsőoktatásban tanítottak. /Élénk taps./

Elnök: Mélyen t. Tanácsülés! Igazolva látom azt az előérzetemet, hogy Világhy Miklós elvtárs cikke után Bóka László elvtárstól a tanári egyéniséget illetően ugyanazon kérdésekről merőben uj dolgokat fogunk hallani és merőben igaz dolgokat. Kérem az elvtársakat, szóljanak hozzá.

Ágoston György: T. Tanácsülés! Kedves Elvtársak! Az elmúlt években sokat beszéltünk a közösségi nevelés fontosságárósl. Tudatosítottuk, hogy nevealési céljaink megvalósításához, a szocialista embert jellemző közösségi vonások kialakításához elengedhetetlenül szükséges mind a tanári kollektíva, mind pedig a hallgatók kol- leKtivájának megszervezése, kxala«.xtása. Azt hiszem, a szocialista nevelésnek ez a vezető elve ma is aktuális

I

egyetemünkön, mert aligha mondhatjuk el, hogy kielégítő módon létrejöttek volna tanári és diák közösségek. Keveset beszéltünk azonban a nevelésnek minden időben legközvetlenebbül, legelevenebben ható térty ezőjéről, a nevelő, a tanár személyiségéről és ennek nevelő hatásáról. Ez a közvetlen alakitó hatás, amelyet a tanár tanítványaira gyakorol, semmikép nem kapcsolható ki a közösségi nevelés- 23 -