Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
Megdöbbentett, amikor valaki félretette előttem, hogy a nevelőnek bizonyos fajtájú korlátozottságot kell éreznie olyankor, «aikor az a diák, akivel szembenáll, a párt tagja, ő pedig nem. Én azt mondom, hogy ez a kérdés csak akkor problematikus és csak ott problematikus, ha a két fél közül valamelyik nem tudja, hogy a párt munkája nem a párttagok munkájából, hanem minden becsületes dolgozó munkájából áll. Sz csak akkor problematikus, ha valamelyikük nem bizik eléggé a pártban, nem ismeri eléggé a pártot, s ha ez a párttag diák, akkor erre a párl^^i&töfir tanárnak fel kell őt világosítania. Meg kell mondania neki, talán nem is megmondania, hanem meg kell éreztetnie vele, hogy ő a párt bizalmából a párt céljainak, a mi népünk nagy céljainak érdekében dolgozik, a magyar tudományt, a magyar nevelésügyet mozditja előre. Nem hiszem, hogy ez ma már, 1955-ben komoly gondot okozhatna bárkinek is. Végül felvetették előttem talán nem is személyes él nélkül a személyes ellentétek kérdését a tanárok között. Azt gondolom, ezzel a kérdéssel is igen röviden végezhetünk. Nemcsak a kollektiv szellem hiányára vall, ha egy tanári karban nem elvi, hanem személyi ellentétek vannak, hanem baj van a tanári felelősség- érzet körül is. Nem nagyon tapasztaltam azt, hogy személyes el- léntétek igazi tanári karban, igazi tudósok között sokáig tarthattak volna. Ideig-óráig elbotolhat valaki, vagy eltévedhet, A de akiben kollektiv felelősségérzés van, különösen tanítványaival szemben, az ezekben a kérdésekben nem fog elbotlani.
