Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

Azzal szeretném befejezni és a vitának átadni a szót, hogy véleményem szerint a tanári egyéniség hatásának igazi próbája a tanár és a végzett hallgatók viszonya. Ezt nem úgy képzelem, mint valami végtelen haladványként bővülő baráti

kört. Volt ugyanis oktatónk, aki igy képzelte és a volt ta'

nitványok egyre nagyobb tömegét szervezte maga köré. Nem, a tanári egyéniség hatásának próbája az ösztönző példa kényszeréből áll. Ha a tanári egyéniségre gondolok, nem tudok erről úgy beszélni, hogy tanáraim közül valamelyiket, Gom- bocz Zoltánt vagy Pais Dezsőt meg ne emlitsem, mert személyük hatását mindmáig érzem, utamban és lépteimben máig is befolyásolnak, máig is igényt és példát jelentenek számomra, máig is ösztönöznek valamire, legalábbis nyugtaianitanak sokszor.

Arra gondolok, hogy volt egy kitűnő német tanárunk, akit egyszer rendkivüli módon megbosszantottunk. Utána hanar kiderült, hogy a Lied von der Glockét sem tudjuk kívülről. Miután a bosszantásnak vége volt, ennek számonkérése következett volna és még az előirt szakaszokat sem tudtuk kivül- ről. Tovább folytattuk a huj aha t, de utána mindnyájan nagyon rosszul éreztük magunkat. Eltelt tizenöt esztendő, hogy nem találkoztunk ezzel a tanárunkkal. Összeültünk és arról beszélgettünk, hogy találkozni fogunk vele. Felvetődött a kérdés, hogyan köszöntsük őt meg és valaki azt javasolta, hogy tanuljuk meg a Glockét. /Derültség./ Sbí Mindenki zavartan nézett körül és abban a percben fatálisán kinyilt az ajtó és belépett rajta ez a tanárunk és leült közénk. Örült nekünk, ő már min19Q- 21 -