Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
aw szórókat, akik saját személyiségük előtérbe tolásával is pV&báltak sikert aratni, feleslegesen, hiszen a tudományukkal is száj» sikereket arathattak volna. Vagy igy nevelődik ki a mikszáthi tipua, a naiv buta, aki az "ők csüggnek rajtam" boldog áhítatában lép be az osztályba. Az a véleményem, hogy sem le-, sem túl nem szabad be4 ' . < osülni, hanem becsülni kell a nevelői egyéniséget és meg kell keresnünk azt, hogy ezt a nevelői egyéniséget hogyan tudjuk a felsőoktatás szolgálatába állítani. Itt arra is gondolnunk kell, hogy lé^eges különbség van a felsőoktatási és a középiskolai nevelő munka között. Tanítványaink a középiskolából kerülnek hozzánk és számolnunk kell ezzel a különbséggel. A középiskolai tanár munkája, akárhogyan is forgatjuk, egyre inkább azt kell megállapítanunk, hogy még mindig közelebb van a családi nevelés jellegéhez. Kis közösséget nevel, nem olyan nagyot, mint mi, esztendőkön keresztül vezeti évfolyamát, nálunk , * < pedig ezt csak szerencsés körülmények között tudja egy-egy tanár megtenni és abszolút fölényben van tanítványai felett, vitathatatlan tekintély előttük, ha nem, akkor annál rosz- 3zabb, de nem a rossz, hanem a jó tanárokról beszélünk. Az egyetemi tanár munkája jellegében is más. Az egyetemi tanár munkája a felelős vezető munkájához hasonlítható inkább, tehát az egyetemi tanárnak a vezető egyéniség karaktériszti- kumát kell magán viselnie. Felelős vezető pedig csak az lehet, aki vezetésre képes, aki felelősséget tud vállalni a vezetettekért. Az egyetemi tanár általában nagyobb közösséget vezet, bár egyre inkább haladunk afelé, hogy mi is kisebb közösségeket vezetünk, ami nyilván.nem fog kárára válni a nevelő munkának. Az egyetemi tanár rövidebb ideig ve- 4 -