Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-10-14 / rendkívüli kari tanácsülés - Rendkívüli tanácsülés a Központi Vezetőség augusztusi határozatainak végrehajtásával kapcsolatos kari feladatok

5

demes elmenni, mert ez nem valami burkolt oktatási forma, itt azt akadják, hogy egy Kérdés tisztázódjék.

Felhivja a figyelmet az oktatási alkalmaknak az ideológiai nevelésben való felhasználására. Sokszor azt gondolom - jelenti Bóka elvtárs - hogy ott követtünk el hibát, hog^ amikor világnézetileg akarunk nevelni, mindig a tételt toljuk előtérbe és sohasem a tényeket. Amikor azt kérdezték a hallgatók, hogy milyennek kell lennie egy szakdolgozatnak, Bóka elvtars bevitte nekik Sőtér^ elvtárs francia szakdolgozatát, felvolvasta a róla szóló tanári birálatot, megmutatta a bibliográfiáját és megkutatta, mi nó'tt ebből ki, milyen nemzetközi pályát futott be ez az értekezés,és utána összefoglalta, hogy ilyennek kell lennie egy jó szakdolgozatnak. Vajon okvetlenül azon kell kezdenünk, hogy időnként egy- -egy nagy klasszikusunk tételét mondjuk előre? Nem roppant nagy alkalma a marxista-leninista nemzetiségi politika megértetésének щ finnugor népek helyzetének ismertetése, hozzáfűzve, hogyan állt ez a cárizmus idején és hogyan áll most? Példákat hoz fel arra, hogy milyen lehetőségeket nyújt az oktatás ebben a tekintetben, anélkül, hogy a Járttól el kellene térni. Ezeknek az alkalmaknak a megkeresése fontos, mert az előadás teljes megértéséhez szükséges ezeknek az elemeknek az előadásba való beiktatása.

Ami a szakéi^tségis, munkás-parászt származású hallgatók helyzetét illeti, a kérdésnek legalább 50 $-a megoldható lenne egy sokkal komolyabb módszertani segitségnyujtsással, mint eddig tettük.

Legtöbb hallgatónál, ahol előzetes káderjelentések nagyon középszerűt mondanak, legtöbbször kiderül, hogy helytelen irányban, rossz módszerrel tanul és az eredménytelenség miatt pánikba esik, az alapfeltétel hiányzik, hogy kifejtse azokat a tehetségeit, amelyeket igazi mértékben nem látunk. A pedagógiai tanszék segítségét kell kérni ebben a kérdésben. Hogy a munkás-paraszt, szak- érettségit hallgatóknak mi a helyzetük az egyetemen, az függ először attól, hogy a tansz ék tdományos munkájába mennyire tudjuk Őket bevonni, meg tudjuk-e találni azokat az alkalmakat, ahol kitűnhetnek a társadalmi munka területén. A TTIT országos elnökségi ülésén vetette fel Bóka elvtárs, hogy vállalná-e a társulat - és örömmel vállalta - hogy szakérttségis hallgatókat küldjünk ki előadást tartani egy-egy olyan üzembe«, ahonnan az illetők eljöttek, paraszthallgatóink számára pedig, amikor vakációra ménnek, a TTIT szervezzen lehetőséget ott lent vidéken egy-egy irodalmi előadás tartására. Erre természetesen fel kell őket jól készítenünk, de ennek nemcsak ott lent van nagy eredménye, hanem az illetőre magára is nagyon jó visszahatással vai , amikor megérzi, hogy feladatok teljesítésére képes. Ezek a diákok i^y megszerzik azt az öntudatot, hogy ők az uj értelmiség élenjáró tagjai.

A legkevesebbet beszélünk arról, hogy a munkás-paraszt hallgatók, a szakérettségisek helyzete a karon 4 kar légkörének kérdése is. Nemcsak abból a szempontból, hogy minden tanszék elismeri elvben, hogy a tudományt a nép számára tanitjuk, de amikor a nép megjelenik, nem mindenki fogadja őket tart karokkal, hanem a hallgatók oldaláról is kell к néznünk a kérdést. Nemcsak az lényeges, hogy a munkás-paraszt hallgatóknak mi a helyzetük, hanem a többieké is.

Ha az ifjúság nem munkás-paraszt származású része nem érzi meg, hogy neki szivügye kell,*- hogy legyen, hogy itt munkás-paraszt és szakérettségis fiatalok mivé nevelődnek, akkor az a többi rész nem lesz alkalmas a kulturális, politikai, nevelő feladatokra.

A hallgatóknak ezzel a részével is kellene foglalkozni. Bóka elvtárs ezen keresztül látta be, milyen helyes, hogy a DISZ