Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-10-14 / rendkívüli kari tanácsülés - Rendkívüli tanácsülés a Központi Vezetőség augusztusi határozatainak végrehajtásával kapcsolatos kari feladatok

Tolnai Gábor a referátummal egész sor kérdésben egyetért, a refe- rátumban rajzolt kép reális, nem pesszimisztikus, hanem optimisz- tikus, hiszen sok konkrét adatot sorakoztat fel az egyes tanszéki munkatervekből stb. Személyes tapasztalatai vannak Tolnai elvtársnak az optimizmus alátámasztására. Harmadik éve dolgozik az egyetemen és a harmadik esztendő tapasztalatai alapján állítja, hogy mind tanszéke munkájában, mind a hallgatók színvonala tekintetében nagyméretű emelkedés van. Emelkedés van a kiválóak szempontjából. Tolnai elvtárs minden esztendőben tart speciálszemináriumot, Az első esztendőben az érdeklődés még meglehetősen kicsiny volt: a hallgatók 10%-a nemcsalt jelentkezett, hanem év végéig részt is vett a speciáiszemináriumon. Károm évvel ezelőtt csak 9 hallgató meatvégig és dolgozott aktivan. Tavaly ez a létszám felemelkedett 17-re. Az idén a jelentkezés 25, amiből természetesen bizonyos lemorzsolódás lesz. Az emelkedés a kiválóak tekintetében komoly a tavalyihoz képest, A tudományos színvonal igénye is emelkedik a hallgatóság részéről. Három évvel ezelőtt domináltak a speciálsze- mináriumi munkában az általános témák, amelyeknél a hallgatók igyekeztek a konkrét kutatómunkát kikerülni. Ezen a téren is komoly emelkedés van, II,, sőt I. éves hallgatók is vannak, akik örömmel mennek levéltárba, Széchényi-könyvtári kézirattárba és komoly felfedezéseket tesznek.

Véleménye szerint nem az egy emberrel való külön foglalkozás látszik a legeredményesebbnek, hanem a 2-5-A emberrel való együttes foglalkozás. Ami a munkás-paraszt származású hallgatókkal való foglalkozást illeti, Tolnai elvtárs megdöbbent a KV határozatai után, hogy tavaly mennyire nem foglalkozott tanszéke ezzel a kérdéssel. Avval a naiv szinvonalelképzeléssel éltünk - állapítja meg - hogy a hallgatóit az egyetemre bekerülve megtanul úszni. Volt is ilyen példa, de ez nem elég: a komoly, tervszerű segítséget meg kell oldani a tanszékeken külön-külön. Javasolja, hogy ne nézzük a munkás-paraszt, szakérettségis hallgatókkal való foglalkozást tanársegédi foglalkozásnak, mert ez az összes oktatók feladata, a tanszékvezető is vegye ki ebből tervszerűen a részét. Ezen a téren is javulás van Tolnai elvtárs tanszékén. Az idén már nem tapasztalható az, hogy az első hónapokban már bizonyos feszültség keletkezik az egyetemre bekerült munkás-paraszt és nem munkásparaszt hallgatók között.

Súlyosan politikai krédés, ha az egyetemi jelenlét kérdéséről beszélünk. Általában statisztikával szoktunk dolgozni, az órán való katalógusszerü jelenlétről beszélünk. Rendkívül formaiisztikus, ha ha csak ezt hangsúlyozzuk. Neveljük a DISZ-funkcionáriusokat, hogy neveljék a hallgatókat százszázalékos jelenlétre az órákon és a szemináriumokon, mert ha csak katalógussal nevelünk fegyelemre, nem érünk el semmit,

A tanszéki munkatervnek a dékánhoz való küldése után alakult ki elhatározása a tanszéken több dolog megvalósításáról. Felszólaló hiányosnak érzi a beadott munkatervet következő pontokban: hiányzik belőle a rokonszakokkal való tervszerű együttműködés. Tervbevett ók, hogy mindegyik tanszéki értekezlet első napirendi pontja az lesz, hogy meghívják az első tanszéki értekezésire a marxizmus-leninizmus oktatóit, a következőre a történelem-oktatók egyrészét stb. és e- gyüttesen beszélikmeg a közös problémákat, harmonizálják a számi- náriumi munkát. Erre konkrét példákat hoz fel.

Lehetetlennek tartja, hogy a diákköröknél olyan passzivitás legyen a fiatal oktatók körében, mint amilyent Tamás elvtárs említett. Ha