Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 9.a.1.)
1954-12-16 / NYIK, TÖK ÉS ÁJTK közös értekezlete - Aktiva értekezlet Tamás Lajos rektor elnökletével
4 1ГУ Javas. Ы0 az előadásokban ne a tudomány fo elveit ismertessék, hanem a professzor főleg saját kutatásainak eredményeit tárje elő. Ezt igy elfogadni nem volna lehets ges, mei*t a tudományokkal foglalkozni kezdőnek először meg kell ismerkednie a tudomány közismert, megszilárdult, általános elfogadott alapelveivel, /ikr.ae^z.tes, hogy a professzor ebbe beleszövi saját tudományos munkáját és saját nézetét is, de erre a kötelező előadások zömében nem lehet súlyt helyez, i. Egyes felsőbb évfolyami speciális szakelőadásokban, továbbá a fakultativ előadásokba* nagymértékben lehet és kívánatos, ha a professzorok neti egy-két érás fakultativ előadást hirdetnek, amelyben saját kutatásaiknak eredményei nagy súllyal szerepelnek. Kivanják a hallgatók, hogy a vizsgáztatsát a professzorok maguk végezzék, Ez örvendetes lenne, de ezt a professorok számos esetben nem képesek maguk elvégezni, olyan nagy a hallgatóság létszáma és a professzorok - részben egyábirányu, - elfoglaltsága. Abban egyetértünk hogy amennyiben lehet, professzorok vagy docensek végezzék a vizsgáztatást, amennyiben lehet, azok vi zsgáztassanak, akik előadnak, mert ez a legideálisabb. Javasolják, hogy a jegyzeteket szüntessük meg és helyettük veze,ősünk be tankönyveket. Ezzel teljese mértekben egyetértünk. A sokszorosított jegyzeteket szükséges ross,ank tekintjük. Már ismételten leszögezte az ÖM, hivatalos intézkedéseiben is, .hogy a jegyzeteket meg kell szüntetni, helyettük tankönyveket kell készíteni és sokszorosított jegyzetet akkor sem szabad kiadni, ha bár van az illető tárgyból tankönyv, de az nem szóról-szóra egyezik az előadással. Hézetünk ae, hogy a hallgatóknak az előad sokon jegyzetelniök kell, és ha az előadás nem pontosan fedi a tankönyvet, ezt áthidalja az órákon készített jegyzet. Termosz ;tesen még jóné&ány év el fog telni, amig ez teljesen megvalósul. Egy tankönyv megírása ugyanis nagyobb fáradsággal jár, mint egy jegyzet megírása, amelyet mindenki többő-kevésbbé ad hoc dolgonak tekint. Az óhajjal azonban teljesen egyetértünk. Még egy félreértést szeretnék tisztáni. Elő fog fordulni, hogy tankönyveket nem tudunk magasnyomással kiadni, hanem csak siknyomás- sal, vagyis sokszorosítási technikával, de jó sokszorosítási technikával fognak tankönyvek készülni. Tudniillik a magasnyomás, tehát a szedett ólombetűkkel való nyomás igen drága, Számos olyan tárgy van, különösen a humán karon, ahol a tankönyvből a szükséglet évente osák 3o-4o példány. Ezeket akönyveket gazdaságilag nem érdemes a szokásos nyomtatási eljársokkal előállítani. Kiadóink foglalkoznka a siknyomás, tehát a sokszorosítási technika tökéletesítésével, illetve a'másutt meglévő tökéletesített eljárások meghonosításával, hogy ilyen kis példányez ama tankönyveket olcsón lehessen sokszorosítani, mert egyébként, ha a szokásos magasnyomással készül el egy könyv pl. 3oo példányban, az a azedősi költségek miatt fantasztikúsan drága kell, hogy legyen. Ami a tankönyvek drága voltát illeti, teljesen egyetértek ezzel, hogy az ezzel kapcsolatos panasz teljesen jogos. Bízom benne, hogy a jövő év elején sikerülni fog igen lényegesen csökkenteni a tankönyvek árút, u.j a már meglévőkét, mint a jövőben megjelnőkét. Ez nem könnyű kérdés, mert hiszen a tankönyvek aránylag nem nagy példányszámban készülnek és igy előállításuk nyomdatechnikai okokból igen drága, de kéressük a lehetőséget, hogy honnan vehessük el azt a pénzt, ameüyel szubvencionálhatjuk a kiadót, hogy a tankönyvek olcsóbbak legyenek. Bízom benne, hogy ez a törekvésünk a jövő év e- lején sikerrel fog járni.
