Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 9.a.1.)

1954-12-16 / NYIK, TÖK ÉS ÁJTK közös értekezlete - Aktiva értekezlet Tamás Lajos rektor elnökletével

Iro- 2 -'

_• иszuко s ság, e^prezakoeeag, vagy másfél szác osság kérdése. Ismer©— tes, hogy a tun árképzésé en a kétszakos képzésre azért kellett visz- ezaterni, mert az egyszakos tanárokat a középiskolában nexa lehet kihasználni. üA. több mint négyszáz középiskolát vizsgált felül minden szempontból és megállapította, o.// akár a már végzett, akár a jövőben v gzö egyszakos tanárokat nem lehet saját szakaájukben ki- használni. Pl. egy magyar tanár csak olyan gimnáziumban használható ici, amelyben 4 vagy - párhuzamos osztályokkal - 8 vagy 12 osztály van, tört jíi© ttan, r pedig csak 6, 12 vagy 18 osztályos iskolában használható ki, tehát csaknem minden egyszakos tanárnak tanítani kell egy második szakot ia. Vissza kell tehát térni a kétszáros képzésre. Felmerült az a javaslat, hogy másfél szakos képzés legyen, egy fu- és egy mellékazak, de a javasló szerint egyenértékű oklevéllel. Szt Így kimondani nem volna helyes, de elgondolásunk az, hogy bár az oklevél két szakra egyenértékűen szól, mégis a legutolsó félévben a hallgató valamelyik szakával nagyobb súllyal foglalkozik éa szakdolgozatot i3 csak egyik szakából ir, tehát az e^yik szakban jobban elmélyed. Ez lényegileg azt jelenti, hogy van egy fő-szak és egy mellék-szak, de az oklevél a két szakra egyenlő érik képzéssel kapcsolatban többolyan javaslat hangzott el, hogy radikálisan csökkentsük a kötelező órák számát. Heti 2o-25 óráról van szó. Az Oá. teljes mértékben egyetért a kötelező órák szúrnának a korábbi helyzettel szemben való csökkentésével és az erre Vonatkozó utasításában is a heti 36 órát mint maximumot irja elő, amelyet főleg a felsőbb években semmiképpen sem szabad elérni és a bölcsész- keroknál 28-5o órát tartunk ajánlatosnak. JJem hiszem, hogy 2o órára le lehetne menni a kötelező óraszámmal, de hiszem, hogy 3o-32 óra körül meg lehet ezt valósítani. Kérem az egyetemeket, segítsenek ebben, mert általában az a tapsztalat, hogy nem az GM, szokott az a szerv lenni^ amely a heti óraszámok növelése mellett foglal állást, hanem legalábbis nekem többnyire abban a kérdésben kell döntenem, hogy engedélyezzük-e a maximális óraszám túllépését, vagy nem. Az OM. tehát nem ellenzi a kötelező óraszám leszállítását, persze értelmes keretek között. Áltálában nem lehet 26-28 óra alá menni, bár elképzelhetó ez egyes azakokona legfelső évfolyamon, llsent azonban kimondani nem lehet. A kötelező óraszám csökkentése nem járhat a vlszgakövetélményeknek ez oknál fogva való csökkentésével. Az is természetes, hogy a kétszakosség bevezetése következtében egy-egy szakon nem lehetnek a követelmények ugyanakkorák, mint egyszakos képzésnél. Világosan kell látnunk, hogy tisztán a szakmai képzésben a kétszakos képzés hátrányokkal jár. Természetes, hogy ha valaki négy éven át csak magyar nyelvvel és irodalommal foglalkozik, elmélyültebben tudja azt tanulmányozni, mint ha közben történelemmel, stb. is foglalkozik. Ilyen értelemben tálát egy-ety szakon a követeimén;;eket ie mérsékelni kell. Ennek át vizsgálása az egyetemek f eladata.

Felmerült az a kívánság, hogy a hallgatóknak heti két szabadnapjuk legyen. Azzal teljes mértekben egyetértünk, hogy heti egy szabadnapot biztosítani kell, de nem hiszem, hogy általában lehetne heti két szabadnapot biztosítani. El tudom képzelni, hogy ha kor- kátozzuk a heti óraszámot, az utolsó évfolyamon két szabadnapot is lehet biztosítani, de ez órarendi kérdés, az egyetemek és karok hatáskörébe tartozik, az OM. csak azt kívánja, ha legyalabb egy szava dnap legyen. Egyébként nem helyes a «szabadnap" kifejezés, mert ennek tanulási napnak kell lennie. Arra kérem a jelenlevő ifjúságot és az okt- tokát is, hogy ez a heti e^y nap ne lepen pihenőnap. A múlt tanévben megnéztük néhány helyen, hogy mit csinál az ifjúság