Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1972-1973 (HU-ELTEL 1.a.50-54.)

1972.10.24. - 1. Egyetemünk helyzete és az előttünk álló főbb feladatok

hallgatókat bocsát rendelkezésünkre. Ebből az Ördögi körből azonban ki kell törnünk, mégpedig úgy, hogy jó tanárokat adunk a középiskolába.

A harmadik lépcsőt, a postgradualis képzést és a továbbképzést egymástól el kell választani. A postgradualis képzés szükséges néhány kiválasztott tehetséges hallgató számára, a továbbképzés célja pedig az egyetemről az életbe került emberek tudásának felfrissitése, korszerüsitése, tekintve, hogy nem juthatnak hozzá minden irodalomhoz.

Ami az egyetemi tananyag korszerüsitését és csökkentését illeti, amiről a székfoglalóban szó volt, a "csökkentés" szót nem használná. Minden esztendőben tfégig kell nézni, hogy mit kell átalakítani az előző évben előadott anyagból, korszerű anyagot kell adni, és akkor nincs túlterhelés, mert a hallgatót csak az terheli túl, ha azt látja, hogy olyasmit tanul, aminek nem látja az értelmét, nem látja a perspektíváját, nem látja benne a tárgy szépségét. Ehhez nem kell felső minisztériumi utasitás, csak rugalmas tanterv, amely nem Írja elő, hogy egy előadónak a tanév valamelyik óráján mit kell előadnia. Rá kell bizni ezt a profeszszorokra, a jó professzor úgyis tudja, hogy mit kell előadni.

Az egyetem másik pillére a hallgatóság, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyetemnek* tekintélye legyen, hozzájárulhat ahhoz, hogy jó kiképzésben részesüljön, mert ha nem járul hozzá, akkor minden törekvésünk teljesen felesleges. Élnie kell bennük a minőség iránti becsvágynak, annak a törekvésnek, hogy minél jobb szakemberek, minél emberebb emberek akarjanak lenni.

Egy hasonlattal élve ebben az esetben o.5 + 0.5 kevesebb mint 1.0, más szóval két félig képzett szakember kevesebbet ér, mint egy százszázalékosan kiképzett ember. Nekünk nem szabad félig képzett embereket adni, mert ez nem termelékeny, ez rossz hatású képzés és