Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1970-1971 (HU-ELTEL 1.a.41-45.)
1971.04.16. - Bejelentések
Nagy Károly teljes mértékben egyetért Szabó Zoltánnal abban,. hogy a leadott hatáskörök optimális mértékére kell törekedni. Amikor rektori minőségében két hónap alatt tájékozódott az egyetemi felső bürokráciáról, megpróbált decentralizálást csinálni, egyelőre azonban csak a rektor és a rektorhelyettesek között. Most azonban tovább akarunk menni ezen a téren. A rektor személyi kérdésekben is decentralizációt kiván elérni. Pillanatnyilag ebben a tekintetben az a nagy nehézség, hogy a pártszervezeti felépitésben ez nincs megs pártcsoport, kari alapszervezet és VB dönt mindenben. A rektor szeretné, ha a pártszervezeti felépitésben is érvényesülne a decentralizáció, a hatáskörök leadásával, pl. gyakornok vagy tanársegéd kinevezése ügyében a kari pártszervezet mondaná ki a végső szót, s az ilyen kinevezéseket dékáni hatáskörbe lehetne átadni. A rektor addig nem tud továbbhaladni, amig pártvonalon nem valósul meg a decentralizáció. Ezért húzódik most pl. a gyakornoki visszatartások ügye. Jelenleg pl. egy tanszéki adminisztrátor háromnapos fizetésnélküli szabadsága ügyében a felterjesztés tanszékvezető-dékán-rektor vonalon fut, és az engedély ugyanigy visszafelé. A rektor most a prémiumkeretet teljes összegében leadja szétosztásra a dékánoknak, s mindenben egyszerüsitésre törekszik, de mindez elég lassan megy. A helyzet komplikáltságát mutatja, hogy pl. egy akadémiai tanszéki csoportnál egy cső portvezetőnek bizonyos kérdésekben /pl. szabadságadás/ majdnem nagyobb hatásköre van, mint egy rektornak. Tehát valóban a hatáskörök optimális leadására kell törekedni. Bruckner Győző kérdezi, hogy az elképzelés szerint milyen lenne az ilyen blokkba összefogott tanszékek dotációjának megosztása: az egész blokk kapna egy összeget és azt osztanák szét tanszékekre az egyes tanszékek igényeinek figyelembevételével? Szabó Zoltán szerint az eljárás sokkal rugalmasabb lenne, mint á mostani rendszer, amikor a dékán kezében van a szétosztás joga. A dékán majd szétosztja a pénzt az intézetek számára, és ott.már csak pl. a kémikus professzorok veszekednek majd egymással. Bruckner Győző kérdezi, hogy ha pl. három tanszéknek kell kálilúg, a tanszékek beküldik igényeiket és a kálilúgot egyszerre szerzik be a raktár számára? Szabó Zoltán szerint ilyen egyszerű vegyszerekből olyan mennyiségnek ke11 raktáron lennie, hogy minden racionális igényt ki lehessen elégíteni. A készletgazdálkodás szerint nem szabad egy bizonyos szint fölé menni, de ilyesmiből egy ésszerű mennyiségnek mindig rendelkezésre kell állnia. Tapasztalatból tudják, hoj^r az egyes intézeteknek mennyi például az ammoniumkloridszükségletük:.ezeket összeadják, s ennek 2-2-szorosát kell évente beszerezni. A speciális vegyszerek beszerzését ugyancsak a központi vegyszerbeszerző intézi. Ha valahol egy speciális vegyszer kell, az is bekerül a raktárba, de rögtön beérkezte után át kell számtani arra a dolgozó helyre, ahol megrendelték*
