Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1969.11.17. - Határozatok, mellékletek

Kardos Pál egyetemi tanár tudományos pályája

1961-ben jelent meg Pándi Pál Petőfi /A költő útja 184-4 végéig/

c. monográfiája s a szakmai közvélemény egyértelműen úgy fogadta ezt, mint az egyik legjelentősebb felszabadulás utáni irodalomtörténeti munkát. Egy Ízben már volt is Kossuth-dijra javasolva, de a szerző tiltakozó szerénysége megakadályozta a javaslat tárgyalását. Ez a szerénységből történő visszautasitás rossz hatást i» keltett. Sokan félreértve Pándi szándékait, különcködést láttak tettében csupán.

Az akkori visszautasitás keltette ellenérzés az Egyetem Kari Tanácsának jelenlegi szavazásán vissza is tükröződött: többen - visszaemlékezve Pándi akkori lemondására - a mostani javaslatnak ellene szavaztak, Pedig Pándi könyve valóban kiemelkedő munka. Igaz, csak egy szakaszát tárgyalja Petőfi pályájának, de itt az életmű egyik legfontosabb kérdését - lehet mondani: kulcskérdését - oldja meg: az un. szerepjátszásnak a problémáját. A nagyhatású Salamon Perenc-i, Horváth János-i szerepjátszás elmélet volt ugyanis hivatva arra, hogy Petőfit a forradalmár költőt semlegesítse, s ez az elmélet főleg az 1844 előtti pályaszakasz egyes művészi sajátságait - a népdalok és a zsánerdalok nagy számát - használta fel a maga igazolására. Pándi azzal, hogy nem önmagába zártan vizsgálja a költői személyiség fejlődését, hanem számba veszi az azt előrehajtó különféle valóság- ill. életélményeket: meggyőzően - gazdagon dokumentálva s számtalan mü elemzése révén - bizonyltja be, hogy nem a szerepjátszás volt a költő 1844 előtti pályaképének a lényege, hanem az önmegvalósitás: a népi élményekkel érkező s Így a maga másféleségét, különállását ösztönösen megérző költő küzdött itt a maga személyiségéért, a társadalomban elfoglalt helyét kifejező, tudatosító igaz világképért. A későbbi plebejus-forradalmi költő önkeresésének volt ez az időszaka. Az adott társadalomban érzett otthontalanságot kifejező személyes lira szinte újonnan felfedezett nagy alkotásait állítja középpontba Pándi, s ezek felől nézi a népdalokat és a zsánerképeket is. S igy kapják meg azok a maguk tényleges értelmüket: az önnön törvényeit keretső egyéniség szólaltatja meg bennük a maga másféleségét; szólaltatja meg az úri társadalommal szemben érzett idegenséget: a néphez tartozást.

925o