Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1969.11.17. - Határozatok, mellékletek

Pándi a maga Petőfi kutatásait nem fejezte be az 1844-ig terjedő szakasz vizsgálatával. Azóta megjelent tanulmányaiból /Irodalomtörténet, Valóság, Kortárs, Uj írás stb./ kirajzolódnak újabb kutatásainak fővonalai. Eszmetörténeti vizsgálódásokat végezve tisztázza ezekben a tanulmányokban Petőfi viszonyát a korabeli szel lemi fejlődés különféle áramlataihoz. Kiváltképp jelentősek azok az úttörő jellegű kezdeményező kutatásai, melyek során Petőfi /s által ban a Márciusi Fiatalok/ és az utópista szocialisták közötti szoros eszmei kapcsolatokat tudatosítja, s tudatosítja a reformkori fiatalokban ott ható rendkívül nagy gondolati igényességet; bebizonyítja hogy a kor szellemi szintjén - a világfejlődéssel szinkronban - éltek ezek az alkotók.

Pándi irodalomtörténészi munkássága mellett igen számottevő s tudósi megítélésétől elválaszthatatlan - a kritikusi és a szerkesztői munkássága is. Mint kritikus is irodalomtörténész marad: elvi igénnyel, történeti sikon tárgyalja a napi jellegű kérdéseket. Kritikáinak az innen eredő távlatosság, s emollett, ezt kiegészítve a kérdésfeltevések nyíltsága, határozottsága ad nemmindennapi rangot, értéket. Azok közé a nagyobb igénnyel dolgozó kritikusok közé tartozik Pándi, akik nemcsak recenzálnak, de akiknek van egy következetesen végiggondolt, messzire néző kritikai koncepciójuk is A valóság legégetőbb, legmaibb kérdéseit bátran s nagy gondolati igénnyel felvető, szocialista szellemiségű irodalom az eszmény számára. Ennek minél gazdagabbminél sokszínűbb kibontakozását igyekszik elősegíteni Írásaival.

Budapest, 1969. november 11.- 2 -9299