Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.02.20. - 1. A fizikai dolgozók gyerekeinek helyzete egyetemünkön

54-60

meg a népköztársasági ösztöndíjat, hanem a jelesek is. A Bölcsészkaron aggasztó helyzet állt elő. Mi behívtuk Pálinkás elvtársat és ő azt a feladatot kapta, nézze végig még egyszer az egész dolgot, nincs-e olyan fizikai dolgozó gyermeke kitűnő eredménnyel, akit nem vettünk figyelembe. Kiderült, hogy van. Az a helyzet, hogy a felterjesztés az egyes tanszékek részéről történik és mi ezt egyszerűen tudomásul veszsztik. Másik oldala a dolognak az, hogy amikor már a rektori tanács e~ lé kerül, már nagyon megszűrt anyag jön ide. Akik itt jelezve vannak, azokkal egyet lehet érteni, de nem hiszem azt, hogy minden olyan munkás-paraszt gyerek bekerüljön ebbe a listába, aki szóbajöhetne. A rektori tanács csak a már előterjesztettekkel tud foglalkozni, nem ismerjük, hogy akik az egyetemi tanulmányok során kitűnő vagy jeles eredményt értek el, elő vannak-e terjesztve. Hozzánk csak megszűrt vélemény érkezik. Ezen a dolgon is valamilyen formában változtatni kell. Ugyanez a helyzet végeredményben a tudományos diákköröknél is, ahol van egy bizonyos kontraszelekció. Mindebből az következik, hogy nem lehetünk megelégedve annak ellenére, hogy sokat beszélünk ezekről a kérdésekről és egyet-mást tettünk is. Meggyőződésem, hogy az elmúlt évekhez képest egy sor dologban előre léptünk, de nem vitás, hogy ez nem elégséges. Emlékszem rá, hogy 1957-ben a végrehajtó bizottság megvizsgálva az akkori hallgatók összetételét olyan jellegű határozatot hozott, hogy ezzel nem lehet egyetérteni, itt bizonyos értelemben változtatni kell. Azt is felvetettük akkor, hogy esetleg pályázati rendszer bevezetésével lehetne megoldani a kérdést. Utána az következett, hogy felsőbb szerveink utasítására a gyakornokokat a végrehajtó bizottság hatásköréből kivették. Ennek eredménye többek közt az lett, hogy a kérdést újból meg kell vizsgálni, mert számomra elképzelhetetlen, hogy ennyi kitűnő tanuló van, akik fizikai dolgozók gyermekei és ennek ellenére sem tudományos intézetbe nem kerülhettek be és hozzánk is nagyon kevesen jxitnak be. Persze ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy az 59 : 4 arány nem olyan rossz arány, mint első pillanatra látszik.

Nem lehet ugyanis figyelmen kivül hagyni, hogy olyan fiatalok is bekerültek, akik politikai alapon be kellett, hogy kerüljenek. Ezt a kérdést sem lehet csak kizárólag önmagában nézni, de ez nem jelenti azt, hogy ezen a téren ne lennének problémák, A másik dolog az elhelyezkedés kérdése. Mindaddig, amig ezen a területen megfelelő árszabályok mm jönnek létre, addig nem tudunk előremenni. Ebből az következik, hogy a negyedévesek körében már elkezdődik a pankráoió és számtalan olyan probléma vetődik fel ezzel összefüggésben, amellyel nem lehet egyetérteni, Mindaddig, amig csak beszélünk arról, hogy a pártszervezet az üzemekben megfelelő lépéseket fog tenni, addig ez a helyzet fenn fog állni és ezért nem mi vagyunk a felelősek. - Ezek azok a kérdések, amelyekkel véleményem szerint foglalkozni kell a jelentkezések és elhelyezkedés vonatkozásában. Mi legfeljebb vitatkozhatunk ezeken a dolgokon, de megoldani nem tudjuk.

Benkő Loránd» Szeretném elöljáróban mondani, hogy benyomásom az, hogy ez jó' vita' volt, sokszor élesebb hangnemben a kérdéseket konkrétan exponálva szóltak hozzá az Egyetemi Tanács és Pártbizottság résztvevői és az anyagot, ami előttünk fekszik, sok hasznos dologgal kiegészítették, A vitában sokszor kimondva, sokszor kimondatlanul benne volt az, hogy kié a felelősség azért, hogy a dolgok Így állnak és nehezen megoldhatóknak látszanak. Volt egy pár hozzászólás, mely inkább arra felé tendált, hogy az egyetem önmagában nagyon kevés ahhoz, hogy ezeket a dolgokat megoldja.