Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.02.20. - 1. A fizikai dolgozók gyerekeinek helyzete egyetemünkön

- 61 -/László/ /Benkő Loránd folyt./

Voltak azután másféle hozzászólások, amelyek arra irányították a figyelmet, hogy nekünk elsősorban azt kell vizsgálnunk, hogy az M/TE-n mit kell tenni. Azt hiszem, mindkét félnek igaza van ebben a vitában, és meg is tudom érteni ezeket az álláspontokat, meg tudom érteni azok álláspontját is, akik türelmetlenséget vagy nyugtalanságot tanúsítottak abban a vonatkozásban, hogy az Egyetem önmaga ezeket a kérdéseket igen nagy százalékban nem tudja megoldani# Nekem is ez a véelményem. Nem tudja megoldani, és most már lassahkint elérkezik az idő.oda, hogy nem elegendő az, ha minket azzal vigasztalnak meg, - Fazekas Mihály is mondott segítő szándékkal ilyesmit -, hogy a Budapesti PB is már 1963 óta hányszor foglalkozott ezzel a kérdéssel#

Azt hiszem, hogy elérkeztünk oda,^hogy minket már a szavak, a tárgyalás nem elégit ki. MoSt már valami cselekedetre volna szükség a felsőbb szervek részéről is. Viszont igaz, hogy azért nekünk ezekbe az országos dolgokba nincs beleszólásunk, nem is lehet, nem is látjuk a dolgok összefüggéseit minden viszonylatban, úgyhogy nekünk mégiscsak a saját portánkon kel söpörnünk, és azt hiszem, hogy talán a hozzászólások - bár a végén elhangzottak ezt már valamennyire helyre tették - azért nem érintették jobban a mi feladatainkat, mert ezt az anyag - Székely György szerint - tultöményen érintette, másrészt pedig valóban itt azért a külső segítés nélkül mi önmagunkban semmit sem tehetünk. Tulajdonképpen mindkét félnek igaza van, de most már az egymásnak való labdadobálással nem érünk semmit, most már valamit tenni kellene.

Ami a határozatigjavaslatokat illeti, azt hiszem, Székely elvtárs, hogy ezekből lényegében kivenni egyetlen pontot sem lehet, inkább azt lehet tenni - és a hozzászólásnak ezzel a részével egyetértek -, hogy a feladatoknak egyrészt kronologi-, zálásával, másrészt súlyozásával javítsunk, hiszen lesz még feladatunk. Az anyag valóban tultömény, és egyszerre nem lehet ezeket a feladatokat az állami és pártszervek. ryakába zuditani, hanem bizonyos lépcsőzetes eljárást kell követni. Ezzel egyetértek. Itt különösen a 4., 6., 12. és 13* pontra gondolok, ahol a felddatok gyors elintézése inkább kárt okozna, mint hasznot.

Ezt meg kell vizsgálni, de a határozati javaslatok közül nem vennék ki egyetlen pontot sem. Mindegyiket fontosnak tartom, még a A. pontot is. Székely György beszélt külön róla, hogy a. kollégium lehetőségét most ne pendítsük meg, hiszen ez már elvetődött. Rendkívül, szomorú, szinte érthetetlen, hogy elvetődött, és eöbe nem szabad belenyugodnunk, még akkor sem, ha a helyzet pillanatnyilag valóban^igy áll. A 4. pont a maga igazságával megáll és a középiskolás kollégium létesítéséről az Egyetem nem mondhat le, legfeljebb arról van szó, hogy nem tudjuk ebben az évbeh megvalósítani, de mint perspektíváról nem mondhatunk le róla#

A határozati javaslatokkal függ bizonyos mértékben össze a megtárgyalás szintje is: hogyan tovább? Nyilván végre kell hajtani azokat a feladatokat, amelyeket elhatároztunk, úgy szintezve, ahogy a megbeszélés alapján kialakitjuk, #ponologizálva, de azt hiszem, nagyon fontos lenne ennek az anyagnak a kivitele az Egyetemi tanácson kívülre# Nem tartjuk elegendőnek, hogy ezen