Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.02.20. - 1. A fizikai dolgozók gyerekeinek helyzete egyetemünkön

53 -kát vet fel, noha a vitában kitekintettünk máshová is. Szerintem ezt nem lehet másképpen csinálni. Nálunk ha az oktatási reform példáját levetnék, az egész magyar oktatásnál ez már sokat jelentene. Itt tehát mi valami példát tudnánk adni,

Klrschner Béla: Nagyon röviden szeretnék hozzászólni a kérdéshez. Azt hiszem, teTjesen világos, hogy ebben a vonatkozásban bárhová nyúlunk, bizonyos ellentmondásokba ütközünk. Ezeknek egy része természetes és az is nyilvánvaló, hogy ezeket az ellentmondásokat máról-holnapra nem lehet megoldani. Ez adott állapot, ettől kell kiindulni. Ezzel összefüggésben azt szeretném mondani, hogy amikor mi itt bizonyos problémákat felvetettünk és igényt jelentettünk be bizonyos problémák megoldására, ezt nem azért tettük, mintha úgy gondolnánk, hogy ezeket a kérdéseket máról-holnapra meg lehet oldani. De nyilvánvaló, hogy már több esztendeje vannak különböző problémák, melyek intézkedéseket követelnek, Amikor a problémákat felvetettük, az volt a kiindulópont, hogy ezeket a kérdéseket már hosszabb-rövidebb ideje toldozzuk-foldozzuk és igy ezekben előbbre jutni nehezen lehet. Ebből következik az is, hogy véleményem szerint valamiféle perspektivikus tervet ki kellene dolgozni arra nézve, miképpen lehet ezeket a kérdéseket lépcsőzetesen megoldani, Ebből következik, hogy mi nem azzal az igénnyel lépünk fel,hogy ezt a problémasort máról-holnapra meg lehet oldani. Hiszen csak a fizikai dolgozók gyermekei kérdését Bem lehet elvonatkoztatni attól,hogy közben társadalmi rendszerünk átalakulóban van. Nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy mi nem azzal a munkásosztállyal állunk szemben, mint 1945-ben. Nem lehet elvonatkoztatni attól sem, hogy egy sor munkás kiemelkedő pozícióba került és ezeknek is vannak gyermekei. Tehát ezeket sem lehet teljesen mellőzni. De ez nem azt jelenti, hogy ugyanekkor éppen abból kiindulva, hogy a szocialista nemzeti egység kezd kialakulni, ezen belül azért meg kell vizsgálnunk azt, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek problémája milyen lielyet foglal el és ezeket a kérdéseket hogyan lehet megoldani. Ebből következik tehát az is, hogy az itt felvetett kérdések és problémák olyan jellegűek, hogy ezekkel foglalkozni kell. És ha szükséges, ezeket az itt felvetett javaslatokat megfelelő szinten meg kell vitatni és bele kell illeszteni abba a perspektivikus tervbe, amelyet nem lehet egy-két, de néhány év alatt meg kell oldani.

Ez az oka annak, hogy a magam részéről nem tudom teljesen elfogadni azt a kritikát, amelyet Fazekas és más elvtársak felvetettek a vita folyamán. Kialakultak olyan jellegű problémák, amelyeket megoldani szükséges és ami nélkül egy sor kérdést nem lehet helyesen és jól megoldani, És amikor mi erre helyeztünk scmlyt, úgy éreztük, hogy egy sor dologban nagyon nehezen megyünk előre. Azzal viszont teljes mértékban egyetértek, hogy többet kell foglalkozni azzal, mit lehet tenni itt az egyetemen, Karvasz elvtárs és a Dékán elvtárs is felvetette, hogy lelkiismeretünk nem lehet teljes mértékben tiszta. Azt hiszem, ez igy is van. Mert ha pl kiindulunk abból a dologból, amit a Rektor elvtárs mondott, ezzel nem teljes mértékben egyezik a véleményünk. Azt elismerem, hogy éveken keresztül kevés azoknak a fizikai dolgozók gyermekeinek száma, akik mindenből ötös vagy jeles eredményt értek el. De ha azt nézem, hogy az 1,, 2 ., e,, r., ö.évben milyen nagy azoknak a fizikai dolgozók gyermekeinek száma, akik kitűnő eredményt érnek el, akkor már az előbbi meggondolás korrekcióra szorul. Nem biztos, hogy éppen azok- - nak a gyermekeknek kell itt maradni, akik öt éven keresztül mindenben mindig kitűnő-jeles eredményt értek el. Ebben a kérdésben nem tudok egyetérteni azzal, hogy az 59 : 4 arány elfogadható ebből a szempontból, Ebből le kell vonni a megfelelő következtetést. Ugyanez a helyzet a népköztársasági ösztöndíj vonatkozásában. Nemcsak a kitűnők kapják