Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)
1970.02.20. - 1. A fizikai dolgozók gyerekeinek helyzete egyetemünkön
51 -/Székely György/ A Minisztérium ia a maga szempontjából nehéz helyzetbe került, amikor ezt a kettőt összhangba próbálta hozni. Ebből ered egy visszaesés a százalékokban a helyzet elemzésével kapcsolatban. Ennek politikai következményei is vannak, Lasztity elvtára elég határozottan rámutatott arra, hogy ezt nem lehet összehozni, A szülők politikai érdemei sokszor nem mutatkoznak a gyerekekben. Ez a Bölcsészkaron is tapasztalható, - Ami a határozati javaslatot illeti, már érzékeltettem azt, hogy nagyon soknak tartom a pontok számát, sok olyan van közöttük, mely véleményem saerint társadalmi bizottságokkal nem oldható meg. Különösképpen áll ez az elhelyezkedésekre. Ha az állami szervek és a meglévő társadalmi szervek együttesen sem rendezték, hogyan tudnák megoldani ezt a kérdést az oktatókból alakult különleges társadalmi bizottságok? Ezek véleményem szerint lényegesen nem változtathatnak a helyzeten. Elsősorban azokat a pontokat kellene itt kihagyni, illetőleg perspektivikusan megfogalmazni, ahol közvetlenül nem tudunk a dolgokon segíteni. Az előadó rektorhelyettes vegye fel a kapcsolatot a Fővárosi Tanáccsal, ezeknek a konkrét problémáknak a megbeszélésére. Ez vonatkozik a középiskolás kollégiumok funkciója, az egyetemre való irányítás, a szakfelügyelet kérdésére. Úgy gondolom, hogy azelőtt sem csak a püspök és a preszbitérium, hanem a tanítási szervek is hozzászóltak ilyen kérdésekhez, - A másik ilyen kiegészítés pedig az, hogy én a kollégiumoknak ezt a feladatát még határozottabban kiemelném. Túlmenően azon, hogy a szakkollégiunak szociális diákotthon, a nyelvoktatás még központibb feladata kell hogy legyen. Az oktatók valóban megtehetik, hogy felmérések formájában kollégiumi keretek között végeznek ilyen kiegészítő tanulmányokat és akkor ez nem lesz sem sértő, sem az érzékenységet nem fogja érinteni, sem feszültséget nem teremt. Nagy Károly: Mielőtt Benkő elvtársnak a szót átadnám, hogy válaszoljon és a vitá/b összefoglalja, hozzá szeretnék szólni. Az itt elhangzottakat nem nagyon akarom ismételni, mert szinte teljes egészében egyetértek ezekkel a hozzászólásokkal. Egy olyant mondanék talán, ami ugyan szerepelt, de nem kapott elegendő hangsúlyt és mely megítélésem szerint kiindulópontja olyan tényeknek, amelyek - mint az a statisztikákból kiderül - az egyetemen a fizikai dolgozók gyermekeit illetően mutatkoznak, Az átlageredmény meglepetésszerűen nem rosszabb, mint az öszszes többinél. Őszintén megmondva, én azt hittem, hogy sokkal roszszabb. Mert a múlt évben a részlet-statisztikák mást mutattak. Ez tehát engem meglepett. De ez végeredményben nem mond semmit, csupán anynyit, hogy a helyzet egy kicsit megnyugtatóbb lehet számunkra, mert nem rosszabb az átlag-, mint a többié. Az viszont egyáltalában nem megnyugtató, hogy ^diplomával végző fizikai dolgozók gyermekeinek száma az egyetemen nem nagy. Tehát akik ide bekerültek a fizikai dolgozók gyermekei közül és az egyetemet -úgy végezték el, hogy kiváló minősítést kaptak, ez a szám nagyon kicsiny. Ezzel függ össze az is, hogy amikor a tanszéki utánpótlást nézzük, itt 59 : 4 arányban szerepelnek, tehát nagyon kicsi azoknak a száma, akik kiválóan fejezték be tanulmányaikat és utána itt maradtak az egyetemen. Ez kiderül a statisztikából, Azt hiszem, ez nem speciális Eötvös-egyetemi dolog. Talán Fazekas elvtárs, aki ismeri a budapesti egyetemek helyzetét, megerősít abban, hogy ez^mindegyik egyetemre igaz. Szeretném szembeállítani ezzel a következőt, Ibban a teremben is ülünk jónéhányan és hozzávéve az egyetemek összes oktatóit, sokan közülünk 15-20 éve végezték el az egyetemet, mint kétkezi dolgozók gyermekei és kitűnő képesítéssel végezték el /akkor még nem volt vörös diploma/, rüí*9S^LSe-i-Ezen gondolkodva nekem az a véleményem, hogy ez kényes kérdés ugyan, de kell, hogy a felsőbb szervek - és itt elsősorban a Mü-