Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.02.20. - 1. A fizikai dolgozók gyerekeinek helyzete egyetemünkön

Ki kellene mondani, hogy társadalmi ösztöndijat csak munkásparaszt származású gyermekeknek szabad adni, igy még mindig kisebb hibát követünk el, mint amilyen jelenleg az ösztáöndijak elosztásánál tapasztalható. Legfeljebb úgy lehet ezen még javitani, hogy a nem munkás-paraszt származású gyermekeknek társadalmi ösztöndijat áücávL csak az egyetem jóváhagyásával lehessen adni, vagy valamilyen más központi szerv ellenőrzése mellett. Kiskapu tehát legyen, de generálisan azt kell kimondani, hogy általánosságban csak a munkás-parászt gyermekek kaphatnák társadalmi ösztöndijat.

Kosa András: Az a meggyőződésem, hogy többünk, elsősorban Éelle'r, K&rvasz elvtársak és az én hozzászólásom egyes részeiben félreértésre adhat okot. Itt ugyanis egy csomó javaslat hangzott el az óvodákkal,általános iskolákkal és a középiskolákkal kapcsolatban, amelyekkel nagyon egyetértek, s tudom, hogy megvalósitásuk lényegesen elősegítené általában az oktatás és azon belül a fizikai dolgozók gyermekei oktatásának színvonalát, de hihetetlen anyagi áldozatokra lenne szükség. Ugyanakkor mégsem az egyetem illetékes, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljon. Szentül hiszem, hogy nem az egyetem feladata az, hogy a középiskolai oktatást átvállalja, ezt nem tudja megoldani, helytelen lenne ezt a feladatot a középiskolában oktatók válláról levenni, hiszen az egyetemen is igen komoly feladatok vannak. Mégis mit kellene a tehetséges diákokkal való foglalkozás terén tenni? Elnézést kérek a hasonlatért, de más az, ha falusi gyerekek futballoznak a vásártéren és más az, ha Budapesten szakképzett edző irányit egy csapatot, akármennyire egyformán tehetségesek, bizonyos idő múlva egy-két véletlen esettől eltekintve a jól felkészített ifjakból fogják a válogatottat összeállítani. Azért nem helyes a hasonlat, mert a futballban a dolog sokkal egyszerűbb, a szellemi tehetségek kibontakoztatása bonyolult feladat. Más az, ha egy parasztgyerek hajlamot érez a francia nyelv megtanulására, de otthon csak azt hallja, hogy minek az neked, s végeredményben Vas-megyei tájszólással beszéli a franciát és más, ha egy budapesti gyerek bekerül egy francia tagozatos osztályba. Pedig ezeket 18 éves korban azonos elbírálásban részesítjük. Viázont ha bármelyik vidéki tahárt megkérdezzük, hogy osztályában kit tart valamely tárgyból tehetségesnek, ezt meg tudja mondani és kevés munkát jelentő szűréssel ki lehet válogatni a tehetségeseknek lát szókat, kis hibaszázalékkal. Az a véleményem, hogy xxx ezeket fel kell hozni Budapestre vagy egy egyetemi városba. Nem értem a problémát, nem azt javasolom, hogy uj kollégiumokat épitsünk, ami rengeteg pénzbe kerül, hanem a meglévőkbe vegyünk fel ilyen gyermekeket, hiszen Budapesten a telefonkönyvet nézve legalább 15 középiskolás kollégium van. átlagos képességű gyermekek számára teljesen mindegy, hogy Budapesten van-e kollégiumban és a mi szempontunkból is mindegy, hogy Budapesten tanul-p vagy Dorogon. Mennyivel helyesebb lenne a tehetséges gyermekeket összeválogatni ezekbe a kollégiumokba, ez csak helyi átcsoportositást jelentene. Csak ahhoz kellene bizonyos anyagi áldozat, hogy megfelelő pótlékkal ellátott tanárok tanítsanak ott. Á Fazekas Gimnáziumban 600 forint pótlékot fizetnek, kétszerannyit, mint egy egyetemi tanszékvezetőnek. Az egyetemnek azonban nem szabad a középiskolák és az általános iskolák hihetetlenül sokrétű problémáiba belefolyni, mert ott elvész.