Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.02.20. - 1. A fizikai dolgozók gyerekeinek helyzete egyetemünkön

segítséget a középiskolában tanitó pedagógusoknak és ebbe a segitő munkába kellene jobban bevonni a hallgatókat.

Nagyon egyetértek azzal, hogy ezt az anyagot az egyetem oktatói és hallgatói minél szélesebb körben ismerjék meg.

Ne vegyék szerénytelenségnek ezt a javaslatomat, mi országosan nagyon sokra értékeljük az Eötvös Egyetem KISZ bizottságának ilyen irányú munkáját, amint nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy ez a fórum most napirendre tűzte ezt a kérdést, szerintünk ez az itteni KISZ-bizottsági munka elismerését jelenti. Javasolom, hogy talán az Egyetemi Tanács ülésének jegyzőkönyvében nyilvánítsunk elismerést azért a munkáért, amelyet a Studium generale munkájában résztvevő oktatók és hallgatók végeztek. Ennek a munkának nagyobb propagandát kellene adni akár a Népszabadság hasábjain, fel is fogom hivni a figyelmüket erre, megérdemli ezsLz a kérdést, hogy szélesebb közvélemény elé tárjuk.

Egyed László: A probléma nem olyan egyszerű^ aki nincs teljesen tisztában az egyetemi élettel, nem mondhatja meg, hol kell ezt a munkát kezdeni. A felvételi vizsgára jelentkező hoz magaval maximum tiz pontot és szerezhet itt az egyetemen még tiz pontot, de ennyit nem hoznak és nem szereznek a Természettudományi Karon, ahol nem úgy van, mint a Bölcsészettudományi Karon, ahová ilyen szempontból viszony lag jó anyag jön. A pontok szerint sorba rakjuk a fiatalokat és meg van szabva, hogy hány pontig vehetünk fel. Sajnos, a vonal alá sokkal több munkás-paraszt származású gyermek kerül, mint a vonal fölé. Felvesszük a sok ponttal rendelkezőket és azután kiválogatjuk a kisebb következő pont számmal rendelkezők közül az összes munkás-parászt fiatalokat és ehhez még hozzávehetünk valamit. Tehát már itt hátrányban vannak a munkás-paraszt származásúak. Úgy van ez, mint a cipőkkel. A rossz nyersanyagból gyakran selejtes cipő készül. Sajnos vidéken a fiatalokkal ugyanez történik, mert vidéken rosszabb tanárok vannak, ez a budapestinél rosszabb ifjúságot jelent, rosszabb tanárok tanítják a rosszabb körülmények között élő, rosszabb tapasztalati anyaggal rendelkező embereket. Mi nem tehetünk mást, mint hogy kiválogatjuk a legtehetségesebb munkás-paraszt fiatalokat, hogy ne kelljen őket az első év végén'kibuktatni, mert kibuktatjuk, hiszen gyengébb előképzésben részesültek. A végén visszatápláljuk vidékre a rosszabb tanárokat és a körforgás tovább megy. Nem is kívánhatjuk, hogy a legjobbak menjenek vidékre'; néhány megszállott kivételével mind a fővárosban fog maradni. Egyetlen kivezető ut van: munkás-paraszt kollégiumokat kell teremteni és a kollégistákat segiteni az egyetemi oktatók és hallgatók révén. Minden más megoldás csak azt eredményezi, hogy selejtet kapunk vidékről és a selejüet tápláljuk oda vissza tanárként, igy mind rosszabb lesz a helyzet. Tudomásul kell venni, hogy Magyarországon Budapest és a vidék között óriási a különbség. A tanyai tanuló azt mondja a televízióra, hogy a ládában egy ember van, Pesten a gyerekek ugyanakkor a kibernetikáról beszélgetnek.